A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

ANDREW LEES - LYNN HOLLEN LEES Bevezető

Néhány szót a szerkesztőmunkáról. Habár a választott szövegek eredeti változatát jelentősebb mértékben nemigen tömörítettük, imitt-amott némi karcsúsítást végeztünk, amit minden esetben a szokásos (...) jelez. A jegyzetapparátuson viszont - főként a Boyer-, Willis- és Diefendorf-tanulmányok szerkesztése során - már jóval merészebb rövidítéseket hajtottunk végre, s a forrás-dokumentumok adatain kívül úgyszólván minden mást elhagytunk. E kihagyások helyét alább már sehol sem tüntetjük fel. Azon képek, amelyek forráshelye nincs külön jelezve, minden esetben a tanulmányok első közléshelyének általunk átvett illusztrációi. Végül hadd tegyünk eleget azon kötelességünknek, amellyel a munkánkat elősegítőknek tartozunk. Mindenekelőtt ama kollégánknak, aki hosszú évek óta fáradhatatlanul munkálkodik az Egyesült Államok és Magyarország (nemkülönben Közép-Európa más országai) közötti szakmai kapcsolatok kiépítésén, s akinek magunk is számos szakmai ismeretséget és budapesti barátot köszönhetünk. Joseph Held, a camdeni Rutgers Egyetem történelem tanszékének professzora nagyszerű példáját adta a nemzethatárokon átívelő, valódi tudományos együttműködésnek. Ugyanígy köszönettel tartozunk egy némileg újabb barátunknak és kollégánknak, Gerő Andrásnak, az ELTE tanárának, aki e kötet összeállítására bennünket felkért, s aki ittlétekor, a Pennsylvaniai Egyetem Történelem Tanszékének Fullbright-ösztöndíjas vendégtanáraként maga is együtt dolgozott rajta velünk. Az európai és tengerentúli urbánus tapasztalatokról folytatott eszmecseréink, Budapesten és Philadelphiában egyaránt, mindenkor nagy élményt jelentettek számunkra. E munka azonban éppúgy nem jöhetett volna létre azon történész kollégáink értékes hozzájárulása nélkül sem, akik készséggel lehetővé tették, hogy műveiket a magyar olvasók is megismerhessék, amiért is nekik (és kiadóiknak) ezúton is köszönetet mondunk. Hasonlóképpen elismerés illeti fordítóink igényes és áldozatos munkáját. Andrew Lees és Lynn Hollen Lees