A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca
ben, s végül a várostervezési mozgalomban is. Bár a haladás korszakának nagyvárosi erkölcsreformjáról többnyire a kocsmák és a nyilvánosházak elleni hadjáratok alapján szoktunk magunknak képet alkotni, az imént felsorolt erőfeszítésekben is komoly erkölcsjobbító indíttatások hatottak. A környezetjavítók gyakran ugyanazokból az erkölcsi alapelvekből indultak ki, mint az erős kéz politikájának képviselői, módszereik azonban alapjaikban különböztek egymástól. A környezetjavítás hívei (amint azt szüntelenül hangoztatták is) nem a retorikus kipellengérezés meg a törvényes erőszak alkalmazásával kívántak véget vetni a nagyvárosi romlottságnak, hanem arra törekedtek, hogy a városi élettér megfelelő átalakítása révén a kifogásolható magatartásminták táptalajukat veszítsék, és fokozatosan elsorvadjanak. Delos F. Wilcox 1904-ben megjelent és nagy visszhangot keltett könyvében, a The American City-ben kérlelhetetlen következetességgel hirdette, hogy a nagyvárosi feslettség és romlottság „a városi demokrácia életerején élősködő" utálatos társadalmi betegség, ugyanakkor azonban határozottan tagadta, hogy a kérdés megoldását az erőszak jelentené. Az „elfojtás" és a „puritán törvénykezés" helyett „más, hatékonyabb fegyverek" szükségességére hivatkozott, amelyek a városlakókban „szélesebb látókörű tudatosságot, az együttműködésre való hajlamot, a jövő iránti nagyobb felelősségérzetet" ébreszthetnének. 42 42. Delos F. Wilcox: ïhe American City: A Problem of Democracy (New York, Macmillan 1904) 91,156,157,158. De olykor még az erős kéz politikájának híveivel is előfordult, hogy - saját megközelítésmódjuk hátrányait hallgatólagosan beismerve - helyesléssel nyilatkoztak a környezetjavítás módszereiről. Raymond Calkins például Substitutes for the Saloon című könyvében azt hangoztatta, hogy a kocsmák és a nagyvárosi feslettség melegágyai elleni harcnak nem abból kellene állnia, hogy a tömegekre valamiféle erkölcsi kényszerzubbonyt erőltetnek. A reformereknek inkább a kocsmák, a mulatók és a többi által kiszolgált társadalmi szükségleteket kellene tanulmányozniuk, hogy e szükségletek kielégítésére más, ártalmas mellékhatások nélküli lehetőségeket dolgozhassanak ki. Calkins „cserébe" többek között ligeteket, játszótereket, városi színházakat és „szeszmentes kocsmák"-at ajánlott, ahol az ember alkohol nélkül is jó társaságra lelhet. (Az egyik ilyen „kísérleti" kocsmában - mint arról Calkins 1919ben bizakodóan beszámolt - a vendégek éppoly vígan voltak, mintha sör mellett mulatnának, pedig az asztalon csak „tejeskakaót, mogyorós csokoládét, esetleg szódavizet vagy valamilyen jeges üdítőt" lehetett látni.) Ha a városban efféle változások történnek - vonta le a következtetést Calkins -, akkor „a környék gorombább elemeinek befolyása egyre csökkenne". 43 A prostitúció elleni kereszetes hadjáratban a Louisville-i Erkölcsvédelmi Bizottság azt hangoztatta, hogy „az erkölcsös fiatalság" nevelésének egyik módja „a szabadidő egészséges eltöltésének" elősegítése. A hartfordi erkölcsvédők hasonló 43. Raymond Calkins: Substitutes for the Saloon (Boston, Houghton Mifflin 1901; reprint: 1919, új függelékekkel) 149, XIII.
