A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca

szellemben állapították meg, hogy miután az egyik főútvonalat „1908-ban kiszélesítették [és] kikövezték, a prostituáltak eltűntek", s ezért további környezetfejlesztési beruházásokat sürgettek a város erkölcsi megtisztulásának érdekében. Az Amerikai Szociálhigiénés Társulat 1914-ben történt megalakulásától fogva hangoztatta, hogy a „pozitív lépések" éppolyan fontosak a prostitúció elleni küzdelemben, mint a törvényes visszaszorítás. „A törvényhozás lényeges... - mondta a Társulat egyik szóvivője -, de mélyebbre kell mennünk. Az eszményi cél az, hogy úgy alakítsuk az ifjúság érdeklődését, tevékenységét és szervezett életét, hogy a látogatók nélkül maradt nyilvánosházak tulajdonosai kénytelenek legyenek lehúz-ni a redőnyt."

44 Ezekben az években a keresztény hitelvek társadalmi vonatkozásairól prédikálok is fennen hirdették, hogy a legmaradandóbb erkölcsi előrelépést a nagyvárosi élettér fokozatos átalakításával, színvonalának emelésével lehetne megtenni. Az erkölcs világában - írta Walter Rauschenbusch a Christianity and the Social Crisis (1917) lapjain - „a fizikai kényszerítés" nem vezet semmire, ha nem „a közösség általános, spontán erkölcsi akaratán nyugszik" . Lehet a törvény „a közerkölcs merev csontváza", de a „finomabb szöveteket... más erőknek kell szolgáltatniuk". Még Josiah Strong is eljutott odáig - pedig ő a 44. Clark W. Hetherington: „Play Leadership in Sex Education" Sociol Hygiene 1. sz. (1914 december) 42; Report of the Vice Commission, Louisvile, Ky. (Louisville, Smith and Dugan 1915) 74; Report of the Hartford Vice Commission (Hartford, k.n. 1914) 72,73,82 (az idézett rész); Joseph Mayer: „The Passing of the Red light District - Vice investigations and Results" in: Social Hygiene 4. sz. (1918 április) 206. nagyvárosok feslettségét továbbra is ijesztően komor színekkel ecsetelte -, hogy kijelentse: a városok erkölcstelenségét immár nem szemtől szemben kell ostromolni „drákói törvények szigorával", hanem a nagyvárosi tömegek „ébredező társadalmi lelkiismeretét" kell táplálni, s ily módon „a rosszat jóval győzni le".

45 A szociális telepek vezetői közül Jane Addams emelkedett ki a környezetelvű felfogás ékesszóló bajnokaként. Az erkölcsjavítást a környezet megjobbítására alapozó felfogás a szociális telepek természetéből következett, hiszen a környezeti tényezőknek kiemelt szerepük volt a bevándorló tömegek életének alakításában. Bár a The Spirit of Youth and the City Streets (1909) című könyvében és akkoriban keletkezett más írásaiban Addams egyáltalán nem titkolta, hogy a modern nagyváros erkölcsiségét - „bűnös izgalmaival és közönséges örömeivel" - mennyire nem szívlelheti, az erkölcs irányításának városiasodás előtti módszereit „a modern városokban tapasztalható feltételekre teljességgel alkalmatlannak" tartotta. Amennyiben a városi hatóságok „értelmes módon kívánják ápolni a közerkölcsöt", akkora hitvány, haszonelvű szórakozási lehetőségek helyett más lehetőségeket kell a város pénzéből megteremteniük. Addams - kedvenc témájához érve - leír egy átalakított várost, amelyben a pihenési és szórakozási tevé45. Josiah Strong: The Challenge of the City (New York, Eaton and Mains 1907) 49,55,141,208 (az idézett rész); uo.: The Jwenheth Century City (New York, Baker and Taylor 1898) 76,118,122 (az idézett rész), 123-125,173 (azidézett rész); Walter Rauschenbusch: Christianity and the Social Crisis (New York, Macmillan 1907; reprint: New York Harper 1964, (szerk.) Robert D. Cross) 373, 374, 376-377.