A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca

mely tiszta, ragyogó fénnyel világít." Az erkölcsreform stratégiájának ellentmondásait különös élességgel fogalmazta meg a Congregationalist 1896-os évfolyamának egyik cikkírója, aki azt hangoztatta, hogy a város „olyan valami, amit egyszerre kell félni és szeretni, szolgálni és leigázni."

29 Ám ihletett pillanataikban ezek a nagyvárosi erkölcsreformerek látni vélték az ígéret Földjét, azt a megtisztult, megnemesedett Amerikát, amelyet utódaik végül majd valóban birtokba fognak venni. „Amit eddig tettünk, annak még szinte semmi látszatja nincs - írta egyikük 1902ben -, ám kicsikét megemeltük a függöny sarkát, megpillantottuk, megízleltük azt, ami végtére is egyszer majd elérhető , „30 lesz. A legjobban talán William S. Stead If Christ Came to Chicago című, 1894-ben megjelent könyve érzékelteti az évtized nagyvárosi erkölcsreformereinek nyugtalanságát és ingatagságát. Stead, miután megszervezte azt a népgyűlést, amely 1893 novemberében a Chicagói Polgári Egylet megalapításához vezetett, még félévig ott maradt a városban. Ezt az időt, a világkiállítás eufórikus hangulatú időszakát követő nyomasztó telet Stead politikusok, prostituáltak, üzletemberek, kocsmárosok, újságírók, hazárdjátékosok és köztéri munkások között töltötte, akikkel számtalan beszélgetést folytatott a város politikai, 28. Lyman Abbott: „Bevezetés" in: Helen Campbell: Döfhess and Daylight; or, Lights and Shadows of New York Life (Hartford 1892) 41; Josiah Strong: The Challenge of the City (New York, Eaton and Moins 1907) v. old. (Abbott-tól idéz). 29. William J. Tucker: „The Spiritual Life of the Modern City" in: Congregahonalist 1896. december 31.1038. 30. Joseph Lee: Constructive and Preventive Philanthropy (New York, üzleti és erkölcsi életéről. Az If Christ Came to Chicago az ekkor szerzett tapasztalatok alapján íródott. A hosszú és kissé szétszórt könyvet a szerző izzó erkölcsi buzgósága forrasztja egységbe. E buzgóság részint a nagyvárosi erkölcstelenség jól ismert jelenségei ellen irányul: a kocsmák, a nyilvánosházak, a játékbarlangok és a színházak ellen, amelyeknek „közönségessége és mocskossága... inkább helyén volna Szodomában és Gomorrában, mintsem Chicagóban". Bár Stead együttérzést tanúsít az egyes örömlányok, sőt, még az engedélyezett nyilvánosházakat rendben tartó madame-ok iránt is, mindazonáltal nem hagy kétséget afelől, hogy a leánykereskedelmet „bűn"-nek, és „az erkölcsi törvény" közvetlen megsértésének tekinti. A könyv egyik fejezete a város egyetlen területére összpontosít, az első kerület tizenkilences számú körzetére. Csupán ezen a területen negyvenhat kocsma, harminchét nyilvánosház és tizenegy zálogház található, s „az egyetlen, ami a körzetbe emberi színt visz: a szolgálati körútját járó rendőr..." Stead az évtized nagyvárosi erkölcsreformereinek írásait jellemző utálkozással ír e bűnökről. A körzeti rendőrőrsöt, a részegek, csavargók és prostituáltak gyűjtőhelyét „központi pöcegödör"-nek nevezi, „ahová a város mérgező szennye mind összegyűlik"; maga Chicago „a világ cloaka maxima-]??.

31 Macmillan 1902) 237. 31. William T. Stead: If Christ Came to Chicago (Chicago 1894; reprint: New York, Living Books 1964) 377, 259, 248, 123-133 (VI. fej.: The Nineteenth Precinct of the First Ward"), 128,129,21, 19; Joseph 0. Baylen: A „Victorian's »Crusade« in Chicago 1893-94." Journal of American History 51. sz. (1964 dec.) 418-434. o.)