A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca
Steadet nemcsak az egyéni erkölcstelenség, de a politikai igazságtalanság is felháborítja. Több fejezetben foglalkozik a becstelen városatyákkal - „civilizációnk ronda disznói"-nak nevezi őket -, akik „Augiasz istállójává változtatták" a városházát; a rendőrséggel, amely egyszerre tűri és zsarolja a nyilvánosházakat; a kocsmárosokkal, akik egyúttal az önkéntes rendőr szerepét is eljátsszák; végül a játékbarlangok irányítóival, akik választási hadjáratokat is pénzelnek. Ostorozza a város közműveit hatalmukban tartó nyerészkedőket, megbélyegzi a nagytőkéseket, amiért elhanyagolták a közügyeket, s azok ennek folytán gyanús elemek kezére jutottak. Ilyen körülmények között - figyelmeztet Stead - a forradalmi zűrzavar fenyegetése nagyon is valóságos és közvetlen. A könyv ezen, politikai és gazdasági kérdésekkel foglalkozó fejezeteiben mindvégig nyilvánvaló a szerző erkölcsi indíttatása. Chicagót „a gonosz szellemek serege tartja hatalmában" - állítja Stead -, s a város erkölcsi egészségét csak „a polgárok öntudatra éb32 redése" adhatja vissza. Miképp valósulhat hát meg ez a szellemi újjáéledés? Stead sorra veszi, majd sorra elutasítja azokat az intézményeket, amelyektől valamit talán lehetne remélni. A sajtó bátortalan és teljességgel az üzleti érdekek szolgálatában áll. A városi jótékonysági egylet reménytelenül szűk látókörű. S mit mondjunk az egyházakról? Stead szinte róluk nyilatkozik a legcsípősebben. Gúnyosan dicséri a katolikus papságot, amiért „hétről hétre oly ügyesen díszszemléznek az egyházi gyakorlótéren", ám sajnálatosnak találja azt, hogy mindez „oly csekély befolyással bír a város életére". A protestáns egyházak „rengeteg szén eltüzelésével forgatott lendítőkerekek, amelyek nem hajtanak meg semmit". Benjamin Flowert visszhangozva ő is elítéli az egyházak „enerváltságát és bűnös közömbösségét" a várost fenyegető „erkölcsi dög„ . 33 vesz iránt. Végső soron - állítja Stead - a politikai folyamatban rejlik a legígéretesebb lehetőség: „a megváltás művét a politika által, a politikán keresztül és a politikában kell véghezvinni". És ez nem akármilyen politikai mozgalom lesz, hanem „a szellemi élet megélénkülése a politikai szférában" - a város erkölcsi erőinek egységbe forrása, amelynek célja nem csekélyebb, mint az egész világváros szellemi újjászületése. „Ha Krisztus Chicagóba jönne, hogy uralma alá hajtsa a várost, akkor főhadiszállását... a Városházán rendezné be... Ugyanúgy cselekedne, mint annak idején: arra törekedne, hogy összegyűjtse azokat, akik szeretik őt és hisznek benne, s megszervezné őket, hogy valóra váltsák az ő eszméit s megszüntessék mindazon bűnöket és nyomorúságokat, amelyek alatt oly sokan gyötrődnek az ő felebarátai közül." A Chicagói Polgári Egylet megalakulása Stead szerint sokat ígérő bizonyítéka annak, hogy ez az erkölcsi és „polgári megújulás" már meg is kezdődött. 35 32. Stead: If Christ Came to Chicago 51-121, 228,231-241, 370; 34. Uo. 281,282,337, 342. az idézett részek: 357,182, 342. 35. Uo. 322. 33. Uo. 141,264,266,269,277, 327-328.
