A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca
Az erőskezű meg a környezetformáló megközelítésmódot a századvég évtizedének legtöbb nagyvárosi reformere - a retorika és a stratégia minden különbözősége ellenére - csupán ugyanahhoz a célhoz vezető két különböző útnak tekintette. Jacob Riis csodálta Theodore Rooseveltet, aki könyörtelen szigorral törekedett a nagyvárosi bűnök elfojtására, Roosevelt pedig elismeréssel emlékezett meg Riis játszótereiről, amelyek elvonják a gyerekeket az utcákról és megakadályozzák, hogy „banditákká váljanak". 20 Charles Sheldon az In His Steps csaknem minden lapján hirdeti a szesztilalom - a legsajátosabban kényszerítő jellegű reform - bevezetésének szükségességét, ugyanakkor azonban más, pozitívabb környezetjavító lépéseket is javasol, például főzőtanfolyamok és zeneiskolák létesítését a szegénynegyedekben. Mintha csak a stratégia kettősségének visszhangja lett volna az a kedélyhullámzás, amelyet a nagyváros jövőjén merengő reformerek tanúsítottak. Ez a jövő olykor a lehető legkomorabbnak tűnt előttük, máskor reménytelibbnek, ám a két álláspont együttes megjelenése sem volt ritkaság. „A figyelmetlen szemlélő szemében a kilátás elszomorítónak tűnhet - írta Walter Vrooman -, ám aki mélyebbre tekint, azt • ' 21 eltölti a végső győzelem bizonyossága." Bár Washington Gladden tartott a jó és a rossz erőinek közelgő nagy csatájától, amelynek a nagyváros lesz majd a színtere, mégis képes volt arra is, hogy a városiasodást az embereket egymáshoz vonzó isteni erők megnyilvánulásának tekintse. János apostol „valóban a jövőbe látott" - jelentette ki Gladden -, amikor Jelenéseiben „a megdicsőült emberiséget városlakónak" írta le. A Civilisation's Inferno-ban Benjamin Flower lidérces mesét sző arról, hogy Boston lakosságát járvány tizedeli meg, ám ezt a képet egyszeriben egészen másfajta kép váltja föl: a bűnben fetrengő nyomornegyedek helyén gyönyörű, levegős lakások és „templomként szolgáló" közösségi központok magasodnak játszóterekkel, ligetekkel, uszodákkal és előadótermekkel, ahol „más tájak és korok csodáit" „nagyszerű sztereoptikonok" segítségével mu22 tatják be. A Chicagóban rendezett 1893-as világkiállítás - a nagy „Fehér Város" - roppant jelentős, sokat ígérő eseménynek tűnt mindazok szemében, akik előtt a bűntől megszabadult város látomása lebegett, ám akiknek ugyanakkor a létező nagyvárosok csüggesztő valóságával kellett szembenézniük. „Ha New York-ban minden sötétnek látszott is - írta William Rainsford -, íme, volt egy másik város, amelynek fehér, klasszikus szépsége egy nyáron át elénk magasodott... Ezt az eszményi várost a lenyugvó nap fényében pillantottam meg először..., és kimondhatatlan szépsége 23 azonnal a lelkembe hatolt." 20. Roosevelt: i. m. 174. 21. Walter Vrooman: „First Steps in the Union of Reform Forces" in: Areno 9. sz. (1894 március) 546. Vö. Tolman: Municipoí Reform Movements 38. 22. Flower: InfemoW, 220; Gladden: i.m. 157.Vö. Sheldon: i. m. 253-255. 23. William S. Rainsford: The Story of a Varied Life (Garden City, N.Y. Doubleday, Page 1922; reprint: Freeport, N.Y. Books for Libraries Press 1970) 329.
