A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca

légkörébe is, s így sokuk életében csodálatos változásokat idéznének elő".

16 (Akik még emlékeztek az 1830-as években a városi vasárnapi iskolák létrehozása érdekében előhozott érvekre, azokat Flower 1893-as javaslatainak olvastán igen erősen megcsaphatta a déjà vu érzete!) Az 1890-es években a környezetelvű reform egyik legmeggyőzőbb, leghatásosabb bajnoka volt Josiah Quincy, Boston polgármestere 1895 és 1899 között. Quincy szentül hitte, hogy a város feladata „elősegíteni a város valamennyi polgárának kulturálódását a szó legteljesebb értelmében"; ennek jegyében határozottan állította, hogy a város szegényebb negyedeiben az ő polgármestersége alatt létrehozott játszóterek, közfürdők, uszodák, az általa kezdeményezett ingyenes hangversenyek hathatós eszközök „a tömegek társas és erkölcsi fejlődésének" elősegítésére. Állításának igazolásául Quincy arra hivatkozott, hogy a nyilvános uszodákba és tornatermekbe járó fiatalok bizonyíthatóan „kevésbé hajlamosak rossz útra térni", a városi fürdők közelében lévő területeken „csökkent a fiatalkori bűnözés", a város pénzén rendezett hangversenyeken pedig, amelyek nem egyszer akár tízezer fős közönség előtt hangzottak el, nagyon kevés rendőr is „teljesen elég volt ahhoz, hogy rendet tudjon tartani".

17 16. Benjamin 0. Flower: „Union for Practical Progress" in: Arena 8. sz. (1893 június) 86,87. 17. Josiah Quincy: ^Municipal Progress in Boston" in: Independents!. sz. (1900. február 15.) 426; uő.: The Development of American Cities" in: Arena 17. sz. (1897 március) 536; Geoffrey Blodgett: Ihe Gentle Reformers: Massachusetts Democrats in the Cleveland ha (Cambridge, Mass. Harvard University Press 1966) 9. fej. „Mayor Quincy's Boston", különösen 249-253. A nagyvárosi környezetjavításnak kevés területét lehetne említeni, amely elkerülte volna e késő-aranykori reformerek figyelmét, miközben az erkölcsi kényszerítés mumusa is mindig ott derengett a láthatáron. Mint azt ifj. George E. Waring (Strong polgármester reformszellemű irányítása idején New York várostakarítási főbiztosa) állította, még a szemétszállítás javítása is arra vezet, hogy a város szebbé válik, ez pedig erősíti a városlakók ragaszkodását városukhoz, elősegíti a közérdeknek a magánérdek elé helyezését, és végső soron a város életének egész erkölcsi színvonalát magasabbra emeli. Azok a szegénysorsú gyermekek, akik beállnak valamelyik „ifjúsági utcatisztító egyletbe", Waring szerint „könnyebben válnak majd olyan, városukat szerető, egészséges, becsületes polgárokká, amilyeneket a kor megkövetel". Mindezen törekvések és kijelentések mögöttes értelmét talán Benjamin Flower foglalta össze a legjobban: az átalakított nagyvárosi környezet új, örvendetes jelentőséget adna" azon tömegek életének, akik „oly sokáig meg voltak fosztva minden örömtől, derűtől és vigasz19 tálastól". Egészen bizonyos, hogy erkölcsi értelemben - átalakult életek és fölemelt lelkek formájában - az effajta átalakulás nagyszerű gyümölcsöket hozna! 18. George E. Waring, Jr.: Street Cleaning and the Disposal of a City's Waste: Methods and Results and the Effect upon Public Health, Public Morals, and Municipal Prosperity (New York 1897) 186. Vö.: Martin V. Melosi: „»0ut of Sight, Out of Mind« The Environment and Disposal of Municipal Refuse, 1860-1920" in: Historian 35. sz. (1973 augusztus) 621-640, különösen 626,632,639. 19. Flower: Inferno 47.