A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca

színben festő látomásoktól a legsötétebb jövőképekkel ijesztgető riogatásokig. A harcias megközelítés: a nagyváros mint leküzdendő fenyegetés Theodore Roosevelt (1901-1909 között az Egyesült Államok elnöke) még 1913ban írt önéletrajzában is lelkesen emlékezett az 1895 és 1897 közötti szenvedélyes erkölcsi közhangulatra, amikor az „óriási, soknyelvű, mulatságkedvelő" New York város rendőrkapitányaként „könyörtelen harcot" vívott az „üzletiesített bűn" „embertelen" irányítói ellen. Egyedül azt bánta, hogy nem korbácsoltatta meg őket! A múlt század utolsó évtizedében a városi erkölcsreform számos prófétája folyamodott harcias módszerekhez azokkal szemben, akiket meg akart javítani; valamennyiük közül Theodore Roosevelt a leghíresebb. „Elcsépelt igazság - írta Jacob Riis, Roosevelt barátja -, hogy azok, akik a szegényeké/Vakarnak küzdeni, a szegények ellen kénytelenek ezt a harcukat megvívni." „Csak gereblyével kapargatjuk a földet, holott gőzekével kellene mélyszántást végeznünk" - írta William S. Rainsford tiszteletes a nyomornegyedekkel folytatott küzdelem kapcsán.

1 Az 1890-es évek harcias kedvű reformerei szívesen hozakodtak elő a „bűnös város" rémképével. Ha a folyamat beteljeseI. William S. Rainsford: „What Can We Do for the Poor?" in: Forum, II. sz. (1891 április) 117; Theodore Roosevelt: An Autobiography (New York, Macmillan 1913) 178, 202; Jacob Riis: How the Other Half lives (New York 1890; reprint: New York, Hill and Wang 1957) 207. dését sürgős intézkedésekkel meg nem akadályozzák - jelentette ki Walter Vrooman -, a felnövekvő városlakó nemzedék „szörnyetegek hordája" lesz. Charles Sheldon - akiben pedig nyilvánvalóan megvolt a vágy, hogy rokonszenvet érezzen a szegények és a munkanélküliek iránt - „hitvány, züllött..., tisztátalan, eltompult embertömeg" „latrinájának" nevezte a nagyváros nyomornegyedét. In His Steps című könyvének egyik reformere jó szándékkal közeledik egy részeg prostituálthoz, de a „nyomorúságos alak" láttán olyan érzése támad, hogy „már-már attól félt, erőt vesz rajta az undor".

2 Benjamin Flower a Civilization's Inferno-ban a nagyvárosokat katonai helyőrségekké változtató nyomorlázadások rémképét idézte meg, s Boston erkölcsi és társadalmi romlását egy iszonyatos dögvész allegóriájával jelképezte. „A halál mindenütt ott pusztított. Láttam az ezrével menekülő embereket..., ám alig hagyták el a várost, a távírók már világgá röpítették a szörnyű hírt, hogy egyetlen város sem fogadja be a Bostonból menekülőket... A megfoghatatlan, mégis rettenetes járvány mindenütt jelenvalónak tűnt." Bár e harcias hangnemet gyakran ellensúlyozták reménykedőbb helyzetértékelések, az évtized városreform-irodalmában alig találni olyan művet, amelyből teljesen hiányozna. Még az általában derűs Washington Gladden sem mentes tőle. Gladden a Cosmopolis City Club-bzn még elítélte 2. Charles M. Sheldon: In His Steps (Chicago 1896; reprint: Chicago, Moody Press 1956) 73,93,1 1,156; Walter Vrooman: „Playgrounds for Children" in: Arena 10. sz. (1894 Julius) 284. 3. Benjamin 0. Flower: Civilization's Inferno; or, Studies in the Social Cellar (Boston 1893) 79,218.