A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - BRIAN LADD Polgári öntudat, önkormányzati vállalkozás és a városi viszonyok Németországban

reformerek - jóllehet mindegyre megpróbáltak valamiféle „harmadik utat" találni a mammonizmus és a kommunizmus között - igyekeztek körülhatárolni egyfelől a közérdek, másfelől a magánérdek szféráját. Utólag visszatekintve jól kivehetők a kommunális vállalkozások bontakozó körvonalai csakúgy, mint a nagyvároson belüli közterek (utcák, terek, parkok, középületek), s a magánszféra (lakóházak, üzletek, gyárak, stb.) mind markánsabb térbeli elkülönülése. A várostervezők megpróbálták a városon belüli térviszonyokra alkalmazni azon sokat hangoztatott polgári elképzelést, hogy a köz- és magánszféra választassék külön egymástól. Ekként a városi közegészségügy iránti növekvő üzleti érdeklődés - mely korántsem csak az orvostudomány látványos fejlődésének volt tulajdonítható - úgy jelent meg, hogy előbb az ürülék, majd a többi hulladékféleség elszállítását adták magánkézbe. E folyamat azt tükrözte, hogy az utcának kizárólag nyilvános használatot, közcélú rendeltetést szánnak, míg ezzel egyidejűleg a lakóház, a lakás és a családi élet színterét éppoly kizárólagossággal a magánszférába utalják. Ebben az értelemben nagy jelentőséget tulajdoníthatunk az utcahálózat rendezésének, azaz annak a szisztematikus törekvésnek, hogy a város egész területét utcákra és belterekre osszák fel, az átmeneti zónákat - a nyílt udvarokat, sikátorokat és átjárókat - sorra megszüntetvén, 33. Ld.: David Harvey: „Consciousness and the Urban Experience" (Baltimore, Johns Hopkins University Press, 1985,253-272. o.) 34. Ld.: Alain Corbin: „The Foul and the Fragrant: Odor and the French Social Imagination" (Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1986. - 92. o.) - Clemens Wischermann: Wohnen in Hamburg vor dem ersten Weltkrieg (Münster, Coppenrath,! 983) - Eduard Führ és hogy ekképp teljesülhessen végre a lakásügyi reformerek leghőbb vágya - azaz valamennyi munkáscsaládnak meglegyen a maga önálló, zárt és egyedül általa lakott hajléka. A köz- és magánszféra gazdaságbeli meghatározása már jóval közvetlenebb problémaként merült fel a várostervezők számára. A gyarapodó helyi vállalkozásokat kezdetben a korlátozott kormányzati beavatkozás elvének hívei pártfogolták, akik a rend és prosperitás fenntartásával biztosították a szabadpiaci törvények érvényesülését. Ezt követően a kommunális vállalkozás voltaképpen a magánvállalkozások további ösztönzésére lett volna hivatott, ám ezen hivatásának csakis úgy tehetett volna eleget, ha maga is beavatkozik ez utóbbiak üzletmenetébe. Amiként láttuk, e két érdekszféra elkülönítése sem egyértelműnek, sem következetesnek nem volt mondható. A szabadpiaci elv, a köz- és magánérdek szétválasztásának doktrínája áthagyományozódott egy olyan korra, amely bár továbbra is hangoztatta, érvényesíteni már nem volt képes mindezt. A piac csakhamar úgy tűnik elénk, mint ama kiterjedt köztes tartomány meghódítója, mely igazából sem a köz-, sem a magánszférához nem tartozott. A városi lakásellátás például egyszerre szolgált magán- és közcélokat, és a lakásügyi reform vitája során még az is felmerült, hogy a helyi szociális reformoknak netán csak a lakóházak bejáratáig kellene Daniel Stemmrich: „Nach gethaner Arbeit verbleit im Kreise der Eurigen: Bürgerliche Wohnrezepte für Arbeiter zur individuellen und sozialen Formierung im 19. Jahrhundert" (Wuppertal, 1985 Hammer) M. J. Daunton: „House and Home in the Victorian City: Working-Class Housing, 1850-1914" (London, 1983. Edward Arnold, -11-37. o.)