A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - BRIAN LADD Polgári öntudat, önkormányzati vállalkozás és a városi viszonyok Németországban

terjedniük. Általában - habár voltak kivételek - mind az önkormányzat, mind az üzlet elismerte a másik fél jelenlétének szükségességét. Az új helyzet egyik aspektusát az önkormányzati vállalkozások látványos gyarapodása jelezte, mely azon széleskörű együttműködés eredménye volt, amely a nagyvárosi önkormányzat és a nagyvállalkozás között a növekedés és stabilitás érdekében létrejött. A várostervezés ily módon egyidejűleg volt hivatott védelmezni és támogatni a piaci magánérdekeket, és esetenként kiemelni ezek köréből bizonyos, általa meghatározott közérdekeltségeket. E szüntelen próbálkozást a köz- és magánszféra újbóli definiálására a gazdaságban s a konkrét városi élettérben egyaránt a korszak egészén át konfliktusok, kiegyezések és kudarcok kísérték.

3 A megoldatlan konfliktusok sokasága végül is meghiúsította, hogy az első világháború előtti német várostervezés bármi komolyabb eredményt elérjen a modern nagyváros képének részleges és befejezetlen felvázolásán túl. A köz- és magánszféra elválasztásának tendenciája s ez utóbbinak a családdal való azonosítása sajátosan érzékelteti a rend azon formáját, melyet a polgári reformerek városaikban igyekeztek kialakítani, mint ahogy nemkülönben jellegzetes az is, ahogy a városi térrendezést s az egyes műszaki átalakításokat morális jelentőséggel próbálták felruházni. Végül is az új rend, amelyet megvalósítandó célként maguk elé tűztek, ugyancsak szolidnak mondható. A kor várostervezői nemigen éreztek késztetést, hogy helyreállítsák azt a vélt vagy valós hajdani egységet, mely a középkori városok társadalmi, gazdasági elszigeteltségének talaján egykor létezhetett, amiként az abszolút monarchiák barokk városainak hagyományát sem 36 kívánták feléleszteni. Szakadatlan viaskodván a kor - általuk felfoghatatlan - erőivel, végül is mindegyre szembesülniük kellett tulajdon képességeik határaival, azzal a ténnyel, hogy az urbánus behemótot képtelenek a maguk akarata szerint megszelídíteni. Céljuk tehát az uralom helyett mindinkább a kezelésre és korrekcióra tevődött át. Az eredmény, bár bizonnyal nem mindenki ítélte a maga számára elég kedvezőnek és gyorsnak, a legtöbb volt, ami tőlük kitelt. 35. Ld.: Picünato: „Städtebau" 118. o. - Juan Rodriguez-Lores: „Die Grundfrage der Grundrente" in Stadtbauwelt 65. évf. (1980) 29-36. o. - Richard E. Foglesong: „Flanning the Capitalist City" (Princeton 1986, Princeton University Press, 20-24. o.) és általában: Jürgen Habermas: „Strukturwandel der Öffentlichkeit" (Darmstadt, 1962, Luchteriand) 36. Ld.: Francois Choay: „Urbanism and Semiology" in.: „Meaning in Architecture" (szerk.: Charles Jencks és George Baird, New York, 1970, Braziller- 27-37.0.)