A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - BRIAN LADD Polgári öntudat, önkormányzati vállalkozás és a városi viszonyok Németországban
ban sokkal inkább a reformereket, mintsem magukat a reformokat jellemzik. Óvatos konzervativizmusuk eleve lehetetlenné tette, hogy az általuk beterjesztett javaslatokban bármi egyértelmű társadalomkép nyíltan testet öltsön. Morális reformjaik lehetséges hatókörét szoros, noha általuk sem tudatosított határok közé vonta az a körülmény, hogy a piaccal, a fennálló gazdasági és társadalmi tagozódással implicit módon mint változtathatatlan adottsággal számoltak. E korlátok azután sok esetben az általuk kijelölt célkitűzések sikerét, kudarcát is döntően meghatározták. A német várostervezést az ipari-urbánus társadalom problémáinak egy sajátosan 30 egyéni polgári kezelésmódja jellemezte. Ebben egyidejűleg tükröződött az osztálybizalom és az a kollektív aggodalom, amelyben a német burzsoázia bizonyos mértékig osztozott más országbeli osztályostársaival. A piaci törvényekbe, a technikai megoldásokba és a városi környezet feletti uralom megőrzésébe vetett rendíthetetlen hit némiképp elszemélytelenítette a polgárság humanitárius törekvéseit, s közösségtudatának egyfajta elvont valóságfelettiséget kölcsönzött. A polgári öntudat számukra gyakorlatilag inkább az ész, semmint a szív dolga volt, s a kegyes jótékonyság szerepét a tudomány és a statisztika vállalta magára. A technikai eszközökkel véghezvitt urbánus reformokat morális elvekkel szentesítették, jóllehet ott, ahol ezek valóban jelentős méreteket öltöttek, 30. Hasskell: „Capitalism" c. munkája 342. oldalán azt sugallja, hogy a humanitárius eszmék és értékek formálódására a kapitalizmus kezdeti lendületében az osztályérdeknél nagyobb hatással volt a szemléletváltozás és a valóságismeret igénye. már csak halványan emlékeztettek bárminemű morális indíttatásra. Amint azt Boyer is megállapítja, a progresszív polgári reformerek városfelfogása olyannyira elszakadt a tömegektől, hogy többé képtelenek voltak belátni, mi az, ami abból csupán önnön érdekeik és aspirációik csalóka visszfénye. 31 Kétségtelen tény, hogy az egészséget és a családi életet fenyegető városi problémák diagnózisába a szennytől és zűrzavartól való tulajdon félelmüket is jócskán belevetítették. A korabeli várostervezők az Atlanti óceán mindkét partján közcélú buzgalmukkal sokkal inkább saját középosztályi életformájukat védték, még 32 ha ez jórészt nem is tudatosult bennük. A várostervezés, mely az ő aktív erőfeszítéseik eredményeként jött létre, hogy megküzdjön a modern ipari nagyvárosok megannyi gondjával, egyben óhatatlanul viszszatükrözi korabeli irányítóinak felfogását s a burzsoá világkép megoldatlan belső konfliktusait. Amint láttuk, a várostervezés egész fejlődéstörténetét lépten-nyomon az egymással ütköző érdekek és kötelezettségek kísérik végig. A polgári identitást az egyén és az állam két szélső pontja közötti kötelezettségek egész sora jelöli ki: a belső családi kötelékek, a családokat egymással összekötő társadalmi kapcsolatok és szervezetek, a valamely hivatáshoz vagy társadalmi osztályhoz való tartozás és végül a tágabb közösséghez, avagy a város egészéhez fűződő viszony. 33 Mindezek felett a polgári 31. Boyer: „Urban Masses" 280-281. o. 32. Boyer: „Urban Masses" 57-64. o. jellemzi ekképpen az amerikai urbánus reformereket.
