A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - BRIAN LADD Polgári öntudat, önkormányzati vállalkozás és a városi viszonyok Németországban

ság vagy a „provincializmus" vádját, vagy javaslataikkal önkéntelenül utat nyitottak a modern metropolisz létjogosultságát alapjaiban támadó ideológiai hadjáratoknak. 1874-ben az elvhű nemzeti liberális Treitschke, felelősségre vonván a nagyvárosok növekedése miatt aggályoskodókat, egy a lakáskérdésről megjelent jelentést akként pellengérez ki, mint amely hű tükre szerzője „kétségtelenül jószándékú és kétségtelenül nyárspolgári" nézeteinek. Treitschke e beszédében rámutat arra a lakásreform-mozgalom egészét eredendően átható antiurbánus felfogásra, amely szerint a tizenkilencedik századi urbanizáció csupán a lakáskörülmények folytonos roszszabbodását eredményezte. No persze kihívó álláspontját, miszerint a nagyvárosoknak még szennye és mocska is csak magasztalásra érdemes, kortársai közül kevesen osztották. Negyedszázad múltán egy merőben másfajta német liberális, Friedrich Neumann immár a közegészségügyi reformmozgalom teljes retorikai arzenálját beveti, hogy az egyént elnyeléssel fenyegető, túlzsúfolt nagyvárosokat kárhoztassa: milliós hangyabolyok, kősivatag, házak özöne, hol emberek sokasága úgy gubbaszt egymás mellett, fölött és alatt, akár mada15. Hugo Preuss: „Die Entwicklung des deutschen Städtewesens, (Lipcse 1906, Teubner-1. köt. 351,377.0.) Az aktives hajdani polgármesterek központi szerepe a weimari demokrácia politikai életében úgyszintén a „Selbstverwaltung" figyelemreméltó örökségének tekinthető. Ezzel kapcsolatban Id.: Wolfgang Hofmann: „Zwischen Rathaus und Reichskanzlei" (Stuttgart 1974, Kohlhammer) 16. Paul Boyer: „Urban Masses and Moral Order in America, 1820-1920" (Cambridge, Massatchusset, 1978 - Harvard University Press). Miként Boyer megjegyzi: az 1

890-es évek Amerikájának urbánus reformerei a nagyvárost egyszerre látták félelmetesnek (s ekképpen leküzdendő rossznak) és szeretetreméltónak (mit ekképpen szolgálni érdemes). rak a kalitkákban, hol gyermekek százezreinek nincs egyéb játszóhelye, mint a járda vagy utca, hol az egyén semmi, sodródó homokszem, szélfútta lom csupán, hol a felsőbb osztályok csillogó felszíne alatt egy sűrű, sötét emberi massza hullámzik a mélyben."

19 Neumann szerint csakis a népesség és az ipar nagymérvű decentralizálása teheti lehetővé, hogy a demokrácia, az emberi méltóság általa vallott eszménye megvalósuljon. A protestáns lelkész, Neumann vágya egy széleskörű társadalmi reformmozgalom beindítására sokban találkozott a Katolikus Centrumpárt korabeli, az övénél némileg sikeresebb erőfeszítéseivel. A morális társadalomkritikát politikai célokra alkalmazván a centrumpárti propagandisták mind hangosabban fejezték ki aggályaikat a család és a társadalom hagyományos eresztékeinek széthullása miatt, amint „a jámbor és béketűrő vidéki népesség számlálhatatlan tömegei mindinkább hajléktalanul hányódó, bármely demagógiára fogékony városi proletárokká lesz20 nek' . A nagyvárosok morális elfajulásának ezen félelmei (s a veszedelmes kísértések között az alkohol, a bűnözés vagy a 17. Treitschke: „Zehn Jahre..." (548. o.) Treitschke utalása egy bizonyos „Herr Arminius"-ra Adelheid von Dohna-Poninski grófnőt fedi, aki ezen az álnéven írta Treitschke által bírált könyvét: „Die Grossstädte in ihrer Wohnungsnoth und die Grundlagen einer durhgreifenden Abhilfe". 18. Ld.: Clemens Wischermann: „Wohnungsmarkt, Wohnungsversorgung und Wohnmobilität in deutschen Grossstädten 1870-1913" in.: „Stadtwachstum, Industrialisierung, Sozialer Wandel", (szerk.: Hans Jürgen Teuteberg, Berlin 1986, Dunckerund Humbolt). 19. Friedrich Naumann: Demokratie und Kaisertum (1900) in.: „Werke" (Köln 1964, Westdeutcher Verlag, 2. köt. 108. o.) 20. Kölnische Volkszeitung, 1890. jan. 27.