A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
ANDREW LEES - LYNN HOLLEN LEES Bevezető
A városok növekedése, amely a múlt század folyamán az iparosodás, a kereskedelem fellendülése s a nemzetek egységesülése révén oly látványos gyorsasággal ment végbe, világvárosi központok kiterjedt hálózatát hozta létre. Az 1800-ban még mindössze 54 000, majd száz év múltán immár 732 000 lakosú Budapest gyarapodása csupán egyike a modern urbanizáció megannyi, főként Nyugat-Európában és Észak-Amerikában szembetűnő példájának, melyek rendre előrevetítették, párhuzamos jelenségként kísérték, sőt nem egy esetben jócskán túlhaladták a magyar főváros dinamikus fejlődését. Ehelyütt elég csupán néhány nagyváros példáját idéznünk. London lélekszáma e száz év leforgása alatt 1 117 000-ről 6 586 000-re, Berliné 172 000-ről 1 189 000-re, míg a semmiből egyszeriben Amerika közép-nyugati metropoliszává lett Chicagóé a nulláról 1 100 000-re emelkedett! Ezzel együtt azon országokban, ahol e fenti városok találhatók, a városlakók össznépességen belüli aránya is érzékelhető növekedésnek indul. A tanulmánykötetünk által vizsgált korszak küszöbén, 1900-ban még csupán Angliában találunk jelentékenyebb (8,2%-os) arányban nagyvárosi (esetenként legalább százezres lélekszámú) népességet. Ám alig egy évtized múltán, 1910 körül ugyanez az arány Nagy Britanniában immár 40,7, Németországban 21,3 míg az Egyesült Államokban 22,1%-ra rúg. 1 A huszadik századi népességszaporodás lelassultával a városok növekedése is csökkent. Ezt követően a világháborús felfordulás és a nemzetközi vetélkedés zavarta meg az urbanizáció távlatosabb trendjét. Az 1945-től napjainkig tartó időszak folyamán jónéhány amerikai nagyváros, mely korábban prominensnek számított, lélekszámát tekintve folyamatos apadást mutat. Közülük talán Detroit a legfigyelemreméltóbb példa, az a város, amelynek sorsa szorosan egybefonódott az amerikai autóipar fénykorával és hanyatlásával. Hiszen míg Detroit lakossága 1940-ben, tetőzése évében 1 623 000 embert számlált, mára alig valamivel haladja meg az egymilliót. Másutt ugyanakkor - főként az Egyesült Államok „napövnek" nevezett déli és nyugati vidékén - újabb, kevésbé centralizált, az autóhasználathoz jobban kötődő, ám a régieknél nem kevésbé nagyvárosi jellegű központok kerültek előtérbe - elég csak néhányukra: Atlantára, Hustonra, Phoenixre, vagy éppenséggel Los Angelesre gondolnunk. A múlt századból megöröklött nagyvárosaink - részint azon kihívások miatt amelyeket maguk támasztottak, részint amelyekkel kényszerűen szembesülniük kellett-, jobbára l.B.R. Mitchell: European Historical Statistics, 1750-1970 (New York 1975, Columbia University Press -76-77.0.) Bayrd Still: Urban America: A History with Documents (Boston 1974, Little Brown - 221. o.), Andrew Lees: Cities Perselyed: Urban Society in European and American Thought, 1820-1940 (Manchester - New York 1985, Manchester University Press and Columbia University Press - 4. o.)
