A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - BRIAN LADD Polgári öntudat, önkormányzati vállalkozás és a városi viszonyok Németországban

néven „várostervezésnek" nevezhetnénk. A tervezés mechanizmusa és mindazon megfontolások, melyek formálták, ennélfogva kiváltképpen alkalmasak rá, hogy a korabeli városok belső szervezettségét és ellentmondásait felfedjék előttünk. A növekvő hatalmú önkormányzatok az útjukba álló akadályok zömét egyfajta bürokratikus logika alapján oly módon igyekeztek eltávolítani, hogy a felmerülő műszaki és pénzügyi kérdések lehető legtöbbjét rendeletileg önkormányzati irányítás alá helyezték. A helyi polgárság vezetői a tizenkilencedik század harmadik negyedében nem egyszer elszántan igyekeztek határok közé szorítani a kormány hatalmi terjeszkedését, sőt némely esetben a városi önkormányzatot kifejezetten védőbástyának tekintették az állami hivatalok zaklatásaival és okvetetlenkedéseivel szemben. A központi hatalom rovására ily módon megnövekedett önkormányzati befolyást az állami bürokrácia ellensúlyozására használták, mi több, esetenként (mint a lakásépítési programok nem egy példája mutatja) egyenesen megelőző intézkedésekkel próbálták elejét venni, hogy a kormány saját szociális reformjait rájuk kényszerítse. Azon törekvéseik, hogy a katonai helyőrségek, a birodalmi rendőrség s az államvasutak rájuk nehezedő közterheitől megszabaduljanak, mindegyre azt jelezték, hogy az öntudatos polgári vezetőréteg immár saját kezébe akarja venni a dolgok irányítását. És e tekintetben a városi elöljárók, az üzleti vagy értelmiségi körök he1. Verhandlungen der Stadtverordneten-Versammlung (=StW), Köln, 1906. június 13. -149.0. lyi prominensei között nem volt különbség. Ám ennél is nagyobb, távlatosabb jelentőségű volt az önkormányzatok és a magángazdaság ez idő tájt megváltozó viszonya. Kezdetben bizonyos hagyományos városi közszolgáltatások, így a szemétszállítás, majd később újabbak is, mint az áramvagy gázellátás többnyire egy-egy, a városi tanácshoz szoros szálakkal kötődő helyi üzletember irányítása vagy felügyelete alá tartoztak. Ez a testület nem volt érdekelt abban, hogy bizalmi emberét megfossza a saját befektetés és haszon lehetőségétől. Különben is: látványos fejlődésük kezdetén a németországi városok önkormányzatai nem mutattak túl sok vállalkozókedvet. Mi több, kínosan ügyeltek arra, hogy a szolgáltatások zömében az önkormányzati szerepvállalást a lehető legminimálisabbra szorítsák. Például a kölni erődrendszert lebontató városvezetés leghőbb vágya ugyan, hogy az állami terhek bilincseitől megszabaduljon, ám ekképpen megnövekedett hatáskörével - és tulajdonával! nemigen tud mit kezdeni. Az 1840 és 1890 közötti időszakban ugyanezen passzív vonakodásnak lehetünk tanúi, valahányszor egy német város víz- vagy gázszolgáltatását, utcái tisztántartását próbálja megszervezni. Csupán a magáncégekkel kapcsolatos sorozatos negatív tapasztalatok késztették végül gyökeres változtatásra őket, például arra, hogy a korábban magánkézbe adott városi villamosvonalakat az 1890-es és az 1900-as években sorra visszaszerezzék vagy azt legalábbis megkíséreljék. A