A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - CHARLES E. G. MASTERMAN London élete - mai szemmel

csupán állati élvezetek növekvő habzsolása felé tartunk, a fejlődésé, amit kizárólag az hitelesíthet, ha végre az átlagember világa is spiritualizálódik valamiképp, s megtelik olyan eszményekkel, amelyek egyéni létét, törekvéseit egy magasabb szintre emelik. A fejlődés lelkes párthívei előszeretettel hasonlítgatják a földművest a modern nagyvárosok kézműveseihez - ez utóbbi nyilvánvaló felsőbbrendűségét, nagyobb jövedelmét, mobilitását, értelmi képességét s általában szélesebb látókörét bizonygatván. Kétségtelen, hogy a populáris sajtó ama kedvenc érve, miszerint dolgozó néposztályaink az elmúlt száz évben hatalmas fejlődésen mentek keresztül, általánosságban nehezen cáfolható, miként ezt ékesen bizonyítják a takarékbetétek, a növekvő bérek s az emelkedő életszínvonal. Csakhogy az éremnek másik oldala is van, s e másik merőben eltérő képet mutat. Valaha a természetközelség, a földdel való szoros és állandó kapcsolat egyfajta stabil életvitelt biztosított a köznépnek, mi több, koronként még a kiemelkedésre is alkalmat adott. Mindez, úgy tűnik, teljességgel hiányzik modern nagyvárosaink zűrzavaros, hajszolt és hektikus életviteléből. Ám éppúgy nem kell bizonygatnunk azt sem, hogy hajdan nem egyszer a legtávolibb tanyák, a legszegényebb falusi kunyhók lakói közül is hány és hány egyszerű, tanulatlan ember szentelte életét a legmélyebb vallásosságnak, miáltal hétköznapjaik legközönségesebb történései is egyszeriben az örökkévalóság jelentőségével ruháztattak fel. Hiszen számukra a lét immár nem puszta robotot, értelmetlen egyhangúságot jelentett, sokkal inkább egy időtlen, szédítő mélységű látomást: Isten szakadatlan harcát ellenségeivel. Ámde a múlt század előrehaladtával eme lelki felelősségtudat, az egyéni munkálkodás e hittel való megszentelése - legalábbis a nagyvárosokban - mindinkább megtört, s mára odáig jutottunk, hogy zsúfolt negyedeink valahány felekezeti missziója zavartan téblábol az üzenete iránt többnyire süket és érdektelen, közönyösen tovahullámzó tömegben. A spirituális élmény persze szorosan kötődik a természet örökkön meg-megújuló csodájához, s aligha kísértheti meg az embert a nagyvárosi utcákon, hol csak a komor tömeg lábdobbanásainak visszhangja hallik, ahonnét a csend és magánélet száműzetett, s ahol az emberi figyelem legfeljebb a kenyérkereső robotra összpontosulhat. Köztudott, hogy a lakosság többsége mára felhagyott a templomba járással. Mindazonáltal tanulságos volna kideríteni, hogy vajon Anglia nagyvárosi tömegeiből hányan akadnak ma is még, akik naponta előveszik a zsoltároskönyvet, akik a Bibliát rendszeresen olvassák. E változás különben korántsem csak a brit szigetekre korlátozódik, a modern civilizációs fejlődés egészére jellemző. Csakhogy nálunk további súlyosbító körülmény, hogy ennek híjával úgyszólván alig is találni bármi lelkesítő eszményt, mely az egyénnek valamely pozitív ösztönzést, hátteret jelenthet, bármit, ami az üresen tátongó lelkeket - legalább időlegesen képes volna betölteni. A franciák elvont eszmények iránti vonzalma, a „Liberté, Egalité, Fraternité" jelszavainak lelkesítő ereje, a „Haza" és legfőbb megtestesítőjének, a „Hadseregnek" rajongó kultusza, mely a francia nagyvárosok munkásai szá-