A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - CHARLES E. G. MASTERMAN London élete - mai szemmel

A családi összjövedelem italra fordított hányada tehát átlagértékben maga is tekintélyes százalékot tesz ki. Ezt gyakorlatilag teljes egészében a család felnőtt férfitagjai költik el, mit sem törődve az elkerülhetetlen következményekkel: a zsúfolt, nyomorúságos otthonnal, a gyermekek hiányos öltözékével, az ínséggel vívott nap nap utáni küszködéssel s a mindennemű magasabbrendű igény kielégítését eleve meghiúsító tárgyi létfeltételekkel. Mindez, ismételjük, száz- és százezrek otthonára jellemző, amelyekben részeges jelenet ha egyáltalán - legfeljebb elvétve fordul csak elő. A keresztényi lelkiismeretet s a józan reformerek figyelmét leginkább azon bűnök, kihágások és nyomorúságok keltik fel, melyeket az iméntiekhez képest egy jóval kisebb csoport, a megrögzött iszákosok idéznek elő kirívó életvitelükkel. Ám a társadalmi változások általános trendjét fürkésző elemzőknek ennél is baljósabb szimptómaként kell felfigyelniük az úgymond „mértékletes ivás" okozta temérdek pazarlásra, mi éppoly esztelen veszteség, mint ha a nemzeti produktum értékeinek jelentős részét évről-évre közönségesen beleürítenénk a szennycsatornába. Az önző és nemtörődöm élvetegség kétségbevonhatatlan bizonyítéka ez, oly súlyos, oly nagy ár, amit a világméretű ipari versengés jelen fázisában egyetlen nemzet sem engedhet meg magának. Ezen egyedi és remélhetőleg átmeneti problémák vizsgálata nyomán térjünk már most vissza azon általánosabb következményekre, amelyeket színre lépésével az új típusú nagyvárosi ember idézett elő azaz tekintsük át ismét e gigászi népességtömörülések valós életközegét, mely, úgy tetszik, gigantikus öntőformaként arra hivatott, hogy a jövendő emberfaj furcsa és bizarr alakját szemünk láttára megformálja. Lássuk tehát, melyek azok az elemek túl az alkalmi munkások, a bűnözők, a zsúfoltság és az alkohol okozta problémákon -, amelyek a „hazai valóság" lelkiismeretes elemzőitől további figyelmet követelnek. Néhány gettóban töltött év bőséggel elég, hogy rádöbbenjünk, mily távol áll a tényleges valóság attól a képzelet által kiszínezett, vidám és eleven, sokfajta emberi törekvést és tartalékot sejtető benyomástól, amely az alkalmi látogatót elsőre megragadja. Hiszen a felszíni élénkség, nyüzsgés ellenére e sötét utcák népének élte túlnyomórészt elképesztően sivár és monoton. A „boldog Anglia" bizony nem ezen a tájon, sokkal inkább a falvak és kisvárosok még szabadon lélegző, természetközeli világában keresendő. A London nagyobb részét kitevő szürke utcák labirintusába zsúfolódott angoloknak csupán az jutott osztályrészül, hogy „mechanikus bábként egész életükön át fel-alá masírozzanak" aminek egyhangúságát legfeljebb egy-egy alkalmi kihágás, nyers élvezet törheti meg. A „beszűkült, sivár és egyenszabású" elme tehát ösztönösen ajzószereket keres magának. A fogadások és szerencsejátékok, a hangos részegeskedés s a nemtelen ajzószerekkel való korlátlan visszaélés városi tömegeink körében mindegyre a modern életmód ragályosan terjedő ártalmaiként tűnnek elénk. Az új városlakó emberfaj túlnyomó részének életét a munkahelyre való mindennapos ingázás határozza meg, amit évente csupán pár napnyi szabadság tesz változatosabbá. A város folytonos nö-