A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza

Még eddig senki sem próbálta kideríteni, hogy például a Belügyminisztériumból - ahol a Moszkvához hű Münnich volt a miniszter, akit oly sokszor felhívtak a pártházból segítségért, felmentésért rimánkodni - miért nem jött segítség? Herpai Sándor rendőrezredes ezeket az október végi napokat igen aktívan töltötte el. Nagy Imre köréhez tartozott. Kommunista volt. 1956 után igen meghurcolták. Visszaemlékezéseinek kéziratát évekkel ezelőtt megkaptam elolvasásra. O írja, hogy Münnichtől származik rendőrezredesi kinevezése. A Jászai Mari téren kellett rendet csinálnia: az AVH központban. Teljes volt a zűrzavar. Iratokat égettek, megzavarodva a kinti eseményektől, össze-vissza rohangáltak a tisztek. Civil ruhára, rendőruniformisra vadásztak. „Közel ezer tiszt, illetve tiszthelyettes volt az épületben: rajtuk kívül egy századnyi katona, több egyetemi hallgató es civil... Kérdés: Münnich, aki 1917 óta bolsevik funkcionárius volt, aki a spanyol polgárháborúban részt vett, aki a második világháborút a Szovjetunióban élte meg, aki 1945 után magas rendőri funkcióban segített a közbiztonságot Budapesten megteremteni - ebből a rendelkezésére álló ezer emberből miért nem szervezett két századnyi rohamosztagot, hogy segítséget vigyenek a Köztársaság térre? Pedig őt is elérték Mezőék és mások kétségbeesett segély-könyörgései, mert két óra tűzharc után a vé42. Herpai Sándor: „1956-ról". Emlékeim, kézirat, 345. oldal. (Gosztonyi Péter birtokában) 43. Földes, i.m., 243. oldal (Moszkvában 1993 márciusában megkérdeztem Malasenko altábornagyot, aki - mint említettük - 1956. október 30-án Budapesten parancsnoka megbízásából mint vezérkari főnök intézte a szovjet cápátoknak a fővárosból való kivonulását, aki dők kitartása lankadni kezdett. Fásultság vett rajtuk erőt. Ha nem is tudták, de érezték, hogy „kinti világuk" elfeledkezett róluk. A Partizánszövetségből is ígértek Mezőéknek egy félszázad (veterán) partizánt. Azt mondták: útban vannak már. Soha nem érkeztek meg a Köztársaság térre. Mezőnek sikerült Földes Lászlót is elérnie, a párt Katonai Bizottsága egyik tagját. O legalább volt olyan realista, hogy nem honfitársaitól, hanem a szovjet parancsnokságtól kért segítséget. Egy szovjet páncélos egység elég lett volna a téren, hogy elűzze a támadókat. Földes: „Bementem Malinyin hadseregtábornokhoz. Elmondtam, kik vannak a budapesti pártbizottságon, vázoltam szorongatott helyzetüket, és igen szenvedélyesen kértem a segítségét. Malinyin a telefonhoz nyúlt, tárcsázott, majd rövid beszélgetés után ezt mondta: - Az önök kormánya megtiltotta, hogy közbelépjünk!"

43 Földes nem tud oroszul. így nem tudhatta, hogy valójában kivel is beszélt Malinyin hadseregtábornok, aki ez időben - a szovjet hadsereg vezérkari főnöke első helyetteseként - a szovjet hadsereg legfőbb vezetője volt Magyarországon. Malinyin minden bizonnyal „saját" embereivel beszélt: Mikojannal és Szuszlovval, a KPdSU Politbüro két neves tagjával, akiknek kezében volt akkor a „magyar ügy" és akik október 25-e óta a budapesti szovjet követségen tartózkodtak. Ok tilthatták meg a szovjet segítséget a szorongakijelentette, hogy ő Lascsenko altábornagytól Budapesti katonai kiürítésének megkezdésére a parancsot csak október 30-án a koradélutáni órákban kapta. 24 óra alatt vonta ki ezek után a szovjet csapatokat Budapestről. Vagyis: Malinyin, ha akarta volna, október 30-án 12 óra után még beküldhetett volna a Köztársaság térre egy felmentő szovjet páncélos osztagot.)