A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza

dolásból védtelenül hagyni? Hiszen ezen az október 29-i napon már hivatalosan tűzszünet volt Budapesten. A harcok elcsendesültek. A szovjet csapatok fővárosból való kivonulását bármelyik kerületből is el lehetett volna kezdeni. A szovjet egység helyettesítésére - valószínűleg Hazai Jenő parancsára — egy magyar katonai páncélozott jármű és két katonai teherautón 50 tüzértiszt-iskolás növendék érkezett a térre. Mező Imrének azt mondották: megszállják a Városi Színház épületét. Onnan akarják támadás esetén a fegyveres forradalmárokat (akik ezekben az órákban kezdtek átalakulni nemzetőregységekké) hátba támadni. „Estére a tiszti iskolások is parancsot kaptak: azonnal el 27 kell hagyniuk a Köztársaság teret..." Ki adta ki a parancsot? És miért? Minderről semmit sem tudunk. Ennek nyomait eddig senki sem kutatta. A Belügyminisztérium annyiszor idézett 18 oldalas jelentése is éppúgy átugrik eme „csekélységen", mint azon a tényen, hogy október 30-án hajnalban a még magára maradt magyar páncélozott jármű öt főnyi személyzete is elvonulási parancsot kapott a térről. Magyarul: azoknak, akiknek érdeke volt, hogy a Köztársaság tér október• 30-án délelőtt egy külső támadás esetén ne legyen védhető, mindent megtettek annak érdekében, hogy a pártház védelmét szabotálják. Orbán Miklós AVH-ezredest Tompa Károly október 26-a után többször hívta telefonon: fegyvert és erősítést kért. ígértek, de belügyi vonalról semmit sem küldtek. Amikor Tóth Lajos, Papp és Asztalos főtisztek megérkeztek a pártházba, Tompa 27. Tompa I., i.m. 49. oldal beszélt velük. Azt kérte tőlük - helyesen -, ha az épületet támadás érné, akkor ők, a korban idősebbek és tapasztaltabbak és rangban is följebb lévők vegyék át az épület védelmének vezetését. Világos, hogy egy ilyen krízishelyzetben nem holmi karhatalmi hadnagyok, hanem ezredesek és alezredesek kezében kellett volna lennie a szakszerű védelemnek. Tompa Károly 1990 augusztusi találkozásunk alkalmával elmondta, hogy Asztalos, Papp és mások is biztatták, ne féljen, egy külső támadás esetén ők átveszik az épület fölött a parancsnokságot. Hadd siessünk már itt megjegyezni, hogy amikor megtörtént a pártház elleni támadás, a Katonai Bizottság pártházbeli részlege semmi hajlandóságot nem mutatott a védelem átvételére. Sőt, azt sem tudjuk, hogy ide-oda való kétségbeesett, segítséget kérő telefonálgatásokon kívül, egyáltalában a harcokból kivették-e a részüket? Október 29-én még több lényeges dolog történt. Az esti órákban az akkor még a pártház előtt tartózkodó magyar katonai részleg az a bizonyos páncélozott szállító jármú elfogott a téren egy támadó szándék nélkül áthaladó civil fegyveres járőrt. Két személy nemzetőri igazolvánnyal rendelkezett, amelyet Kopácsi Sándor rendőrezredes írt alá, úgy is mint a megalakulóban lévő Nemzetőrség országos parancsnoksága helyettes vezetője. Ekkor már volt a kormány új karhatalmi szerve, hiszen Nagy Imre október 28-i rádiónyilatkozatában hivatalosan is feloszlatta a Belügyminisztérium ál-