A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza
Tompa 1957-es - az események hatása alatt még friss - elbeszéléséből tudjuk, hogy október 25-én a térről újabb fegyveres felkelőket „gyűjtöttek be". Kihallgatták őket, majd egy éppen kéznél lévő gépkocsival ezeket a lefegyverzett fiatalokat átkísérték a Mosonyi úti rendőrkapitányságra. Elképzelhetően azért is, mert ha fogva tartják őket, akkor ezeket is etetni kellett volna. Azt már Tompa és Mező sem tudta, nem tudhatta, hogy október 26-án, 27-én a Kopácsi Sándor féle budapesti rendőrség „átállt" a felkelők oldalára, illetve Nagy Imre miniszterelnök békítő, nyugtató, a kibontakozást politikai vonalon kereső hívei voltak. így a három felkelőt azonmód szabadlábra helyezték. Mehettek, ahová akartak. A Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztálya 1957. június 11—i „Jelentés a budapesti Pártház ellen intézett támadásról" című elaborátumában megírja, hogy „október 23-tól 30-ig a Köztársaság téren kisebb fegyveres csoportok garázdálkodtak". 16 Tompáék ki-kicsaptak az épületből, tüzeltek az „ellenségre" és igyekeztek foglyokat szerezni. Igen magabiztosak voltak - legalábbis október 28-a délutánjáig -, hiszen nagy biztonságban tudták magukat. Szovjetek őrizték még a házat, és október 28-án Tóth Lajos ezredes vezetésével egy kezdetben titokzatos katonai törzs vert szállást az épületben, amelynek 15. Mi is történt 1956-ban a Köztársaság téren? Emlékcikk, írva a pártház élő és elesett védői nevében Kelemen Ágnes, Kelemen Lajos, Keleti Ernő, Kettler Pál és mások által. In: A Szabadság (a munkáspárti hetilap) a Kádár-féle ex-MSZMP „szócsöve", Budapest 1993/43., 4. oldal 16. Jelentés a budapesti Pártbizottság ellen intézett támadásról. Ezt a 18 oldalas belügyi összeállítást a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó az MDP még Gerő-Hegedűs féle vezetése által október 23-án éjjel létrehozott Katonai Bizottság parancsnokolt. Tóth többedmagával vonult be a Köztársaság téri pártházba, azzal a feladattal, hogy onnan kezdjék meg a népi demokratikus rendszerhez hű (értsd a kommunista párthoz hű), úgymond „munkásmilic" felállítását. A valóságtól teljes egészében elszakadt ortodox pártvezetőség még ezekben az órákban is azt hitte, hogy az úgynevezett „ellenforradalmi lázadáson" (amelyben döntő és meghatározó szerep jutott a diktatúraellenes magyar munkásságnak) csak a felfegyverzett párthoz és a szovjetekhez hű munkásegységek fognak úrrá lenni. Az alapötlet valószínűleg Mikoján szovjet pártvezetőtől származott, aki a szovjet vezetés egy másik - még ortodoxabb szárnyához tartozó-főfunkcionáriusával, Szuszlovval érkezett Moszkvából október 25-én Budapestre, és az Akadémia utcai MDP központi székhelyén többek között azt a „jó tanácsot" adta az ott sápadtan és tehetetlenül tébláboló magyar pártvezetőknek: Ne tétovázzanak! Építsenek az ellenforradalom leverésénél a hős munkásosztályra! Mikoján, aki az 1917-es októberi szentpétervári bolsevik puccs emlőin nevelkedett, úgy hitte, hogy 1956-ban is majd a „magyar munkásosztály" leszámol a népi hatalommal szemben álló lázadókkal. Osztály (magyarul: levéltár) ügyiratai között találtam meg 199l-es budapesti kutatásaim során. Önmagában is roppant érdekes anyag: fontos tényeket mint „részletkérdéseket" átugrik, a főhangsúlyt a pártház elleni támadásra és az azt követő lincselésekre helyezi. Más belügyi akta a témáról eddig nem került kezembe, ami persze nem jelenti azt, hogy ilyesmi nincs. Elképzelhető, hogy ilyenfajta összeállítás „valahol" még található. Az idézet a Jelentés 2. oldalán található.
