A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza
A Honvédelmi Minisztériumban az akkor hivatalosan még működő Politikai Főcsoportfőnökség karolta fel eme mikojani ötletet. Ott Hazai Jenő volt a főnök: egy ortodox kommunista és a dolgokhoz nem sokat értő vezérőrnagy. O küldte a Köztársaság téri pártházba október 28-án ama Tóth Lajos ezredest kilenc másik tiszttel, akik közül nem egy politikai tiszt, a többiek pedig beosztott szaktisztek voltak. 1 Az egész akkori szituációt ismerve meg kell mondani, hogy ez a küldetés teljesen amatőr módon volt megszervezve. Hiába állítja Tóth 1993-ban - aki a felkelők jóvoltából megmenthette az életét, és a Kádár-rezsim alatt mint vezérőrnagy ment nyugdíjba, szépen kidekorálva 56-os „hősiességéért" -, hogy ők azért költöztek a Köztársaság térre, mert a honvéd kiegészítő parancsnokságok ebben az időben már részben felbomlottak, részben a felkelők kezében voltak - a fő cél: a pártházbeli AVH-s őrség és a szovjet páncélosok által számukra biztosított védelem volt. Arra, hogy - stílusosan - egy Váci úti gyárba, vagy a „vörös C"sepelre"(?) kimenve üssék fel toborzó „irodájukat", egyik vitéz katona sem gondolt. Ahogy arról sem volt fogalmuk, hogyan szervezzenek „munkásmilicet"; amikor a munkásság zöme már fegyverben állt - ellenük, illetve a szovjet intervenciósok ellen. És ami a régi, illegális időkből származó párttagokat illeti — az úgymond „19-eseket" —, azok öregen, törődötten testben és lélekben, nem voltak 17. Tóth Lajos ezredes volt a katonai részleg parancsnoka. A kerületi központok vezetésével Surányi Jenő alezredest, a fegyverellólási részleg vezetésével Papp József ezredest és a hadtápelláló részleg vezetésével Vágó őrnagyot bízták meg, Asztalos János ezredes mint polihajlamosak katonai kalandban részt venni. A HM többi szakszolgálata is megtagadta a Tóth-féle törzzsel az együttműködést. Amikor fegyverek tárolását kérték, a HMből az a válasz jött: nincsenek már érintetlen fegyverraktárak. Szállítóeszközök sem voltak. Váradi vezérőrnagy megtagadta, hogy gépkocsikat bocsássanak Tóthék rendelkezésére. 18 A kerületi pártbizottságok októt>er 28án és 29-én Budapesten már nem működtek. Szétszaladtak - gyáván, életüket, biztonságukat féltve. A nagyüzemekben elhelyezett MDP pártbizottságoknál ugyanez volt nagyjából a helyzet, azzal a kivétellel, hogy ott több helyen a pártbizottsági titkárok Nagy Imre kibontakozási kísérletének hívei voltak, és így eleve elutasították a Tóth-féle katonai csoporttal az együttműködést. Október 27-28. Tóth Lajos egy 199l-es nyilatkozatában ugyanazt mondja, hogy a munkásmilícia szervezésével október 27-én este bízták meg. Ekkor még Nagy Imre miniszterelnök csak titokban kereste a felkelőkkel a kibontakozást. A szovjet emmiszáriusoktól - ma már tudjuk - október 28-án kapott „szabad kezet" arra, hogy a „magyar ügyet" politikai úton és nem erőszakkal rendezze. A magyar forradalom történetében döntő nap 1956. október 28-a. A kora délutáni órákban hirdette meg Nagy Imre tikai helyettes vett részt a tevékenységben. A többi tiszt nevét nem soroljuk fel. Ők beosztottak és szaktisztek voltak. 18. Két pártonkívüli honvéd hőstette a pártközpontnál. In: Sólyom Zele, im, 90. oldal
