A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza
házban akart maradni, de Mező hazaküldte. 7 A kerületi párttitkárokkal rendszeresen telefonon kapcsolatot tartottunk... A hét végén megkezdődött az üzemekben a munkásőrségek szervezése, amelyet a budapesti pártbizottság irányított..." 8 E közben az AVH-s karhatalmisták megszállták az épületet, s felkészültek egy esetleges támadásra. Parancsnokuk erről így nyilatkozott: „... 23-án este Várkonyi hadnaggyal [valójában: alhadnagy. G. P. megj.] megszerveztük az épület védelmét. Én a szakaszommal az első emeltet foglaltam el, ezenkívül néhány embert felküldtem a negyedik emeletre, elsősorban azzal a feladattal, hogy a Rákóczi út felőli polgári épületek tetejét figyeljék, nem szerveznek-e abból az irányból támadást a pártbizottság épülete ellen. Várkonyi hadnagy szakaszával a földszintet, a lépcsőházat és a második emeletet biztosította. A földszintet, a kapubejáratot öt-hat harcos védte, a lépcsőházban négy-öt őr volt elhelyezve, az étkezdében ugyancsak öt harcos, tekintettel arra, hogy az étkezde ablakai a Köztársaság térre néztek. Ezenkívül a második emeleten volt még három-négy beosztott katonánk. ... A következő napokban a védelem elhelyezésén kisebb átszervezéseket hajtottunk végre, az egyik helyről, mely kevésbé látszott fontosnak, elvettünk né5. E. I. Molosenko: Oszobij kopsz v ogne Budopesta. In Voenno Isztoricseszkij Zsumal, 1993/10,23. és o következő oldalak. 6. Lovas Márton: A Köztársaság téri pórthózban. In: Magyarország, Budapest, 1957. május 24-én. (Lovas Márton ez időben pártinstruktorként tartozott a budapesti pártbizottság törzséhez. Az egykori illegális kommunista „hivatásos forradalmár" a harmincas és a negyvenes években megjárta Sztálin Gulág világát. Hazatérte után csak részben rehabilitálták. Hatodrendű pórtfeladalokkal bízták meg, mivel a hány embert, hogy velük megerősítsünk más, fontosabbnak látszó helyeket ... Magát a védelmet azonban már a későbbiek során alapvetően nem változtattuk meg. Minden katona megkapta a felállítása helyét, a figyelési sávokat és a lőirányokat. Ez után megszerveztük a figyelést úgy, hogy az egység fele pihent, másik fele pedig szolgálatot teljesített... A fenti idézet egyértelműen búzonyítja: a pártház védelmét az első órától kezdve a belső karhatalom parancsnokságára bízták. Vártak, vártak támadást, még akkor is, ha az elkövetkezendő eseményekre kellő módon nem voltak, nem lehettek felkészülve. Egy később annyiszor hangoztatott „orvtámadásról", „meglepetésszerű lerohanásról" tehát nemigen lehetett szó. Különösen azután, hogy a pártbizottság amely az adott lehetőségekhez képest kellő tájékoztatással rendelkezhetett mindarról, ami a párt- és állami központokban folyik - maga is tisztában volt vele, hogy számolnia kell egy külső támadás lehetőségével. A védelem megszervezése katonailag elég gyenge lábon állt. Csodálkoznunk nem kell rajta, mert itt az AVH Belső Karhatalom Országos Parancsnokságán követték el az első hibát. Két tapasztalatlan fiatal tisztre bíztak egy fontos pártobjektumot, s miután őket útnak indították, értesülve, RókosíGerő féle vezetés nem tudott mit kezdeni a Gulágokról visszatért elvtársaikkal.) 7. Kovács István volt a Budapesti Pártbizottság első titkára: egy régi, illegális időkből ismert funkcionárius, egykori kárpitossegéd, 1956ban 44 éves: rendíthetetlen Rákosi-hívő, szovjetbarát. 8. Lovas, i.m. 9. Tompa II., i.m., 46. oldal
