A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - GOSZTONYI PÉTER A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza

hogy megérkeztek a kijelölt helyre, hamar elfeledkeztek róluk. Orbán Miklós ÁVHezredesnek egy ilyen fontos objektum védelmét legalább egy tapasztalt, idősebb emberre, őrnagyi vagy alezredesi rendfokozattal kellett volna rábíznia. Hiányos volt az épületben elhelyezett karhatalmisták összeköttetése is; nem voltak tartalékok, és ami - szerintünk - a legfontosabb, sem Tompa, sem Várkonyi nem gondoskodtak arról, hogy az épület ostroma esetén, esetleg szorongatott helyzetbe kerülve, a háztömbön belül, áttörve a második világháborúból még meglevő légvédelmi pincékben 1944-ből kijelölt menekülő réseket (melyek befalazva, de könnyen eltávolíthatók voltak) egy „alagutat" nyissanak a Rákóczi-út irányába eső civil házak felé. De hát két 25 év körüli fiatal tisztnek ilyesmi hogy is juthatott volna az eszébe? Főleg, ha őket katonai kiképzésük során mindig is csak a nyugati „diverzáns" elemek megsemmisítésének különböző módozataira oktatták? Baj volt az államvédelmi őrök, a belső karhatalmisták politikai, erkölcsi hangulatával, harckedvével is. Legtöbbjük parasztfiú volt. Megkérdezésük nélkül mint sorköteles fiatalokat osztották be őket 1955-ben az AVH Belső Karhatalomhoz. Ezek a fiatal államvédelmista őrök, ha a városi emberek gazdasági helyzetével nem is, de saját otthoni problémáikkal tisztában voltak. Egyikük, K. Farkas József közvetlenül a forradalom 10. K. Farkas József karhatalmista a pártház eleste után a felkelők kezére, majd sebesülten kórházba került. A Népszabadság riportere 1956. november 4-e után ott talált rá. A vele készített interjú dme: Vádolnak a sírból visszalőttek. Amit nem lótott Tompa Károly hodnogy. In: Sólyom - Zele, i.m., 63. oldal után, a Kádár-kormány első hónapjaiban még így nyilatkozott kórházi ágyából: „Apáméknak tizenkét holdjuk van. Ehhez a földhöz kilencen vannak. Ötven mázsa búzánk termett, s annyit vittek el a beszolgáltatásnál, hogy a fejadag sem maradt meg, a kenyeret a péktől kellett venniök. Elhiszik, hogy nekem nincs egy ruhám, amiben majd kimenjek a kórházból, ha meggyógyulok? Hát nekünk nem épp úgy fájtak Rákosiék embertelen intézkedései, mint a többi dolgozóknak?" Október 28-án, Nagy Imre emlékezetes „tűzszüneti parancsa", amely az AVH feloszlatásáról is beszélt, megtette a magáét. Mivel a pártházban egész nap több szobából szinte bömbölt a Kossuth Rádió műsora, a legénység ezen keresztül értesült a hírről. Az AVH megszüntetése - úgy hitték - egyet jelent leszerelésükkel, hazatérésükkel. Tompa Károly visszaemlékezéseiben - még mindig 1957 elején - így számolt be: „... Ezekben az órákban egyre romlott az őrség állományának hangulata. Nem értették meg, mit jelent a rádióban közvetített rendelkezés az Államvédelmi Hatóság felszámolásáról. Megértettem velük, hogy ez csak az operatív szervekre vonatkozik, karhatalomra most nagyobb szükség van, mint bármikor ezideig - mire a harcosok megfogadták, hogy megvédik a pártházat minden eszközzel, ha kell, életuk aran is... Miért volt erre a nagy fogadkozásra - a parancsnokság részéről - szükség? Miből 11. Tompa újabb vallomása az Ellenforradalmi erők, a mogyor októberi események dmö A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Tájékoztatási Hivatala által kiadott rxopaganda brosúra II. kötete 75. oldalán (Budapest, évszám nélkül. Mi azonban tudjuk: 1957.).