A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

PERIFÉRIÁN - DIÓSI ÁGNES Hol lesz majd lakóhelyük?

megteremtéséért, miközben a gyermekért való felelősséget egy percig sem vette át tőlük egyetlen külső szerv sem, hogy ezáltal felmentést adjon, vagy akadályt gördítsen a gyermekért való felelősség kialakulása vagy vállalása elé. Eredményeink magukért beszélnek. Az otthonba került gyermekek közül egyet sem kellett később az állami ellátó rendszerbe utalni." Konzervvel, kenyérrel megpakolt szatyrokkal indulnak útjukra délben az utcai gondozók. Kápolna van a közelben, először oda térnek be. Mondják, Szent Rita a lehetetlen ügyek védőszentje. Miközben nézem a szobrokat, a segítségért hálálkodó táblácskákat és az imádkozó embereket, arra gondolok: az mosolyogja meg először ezt a hitet, akinek hatékonyabb módszere van. A Keleti aluljáróban már ott ácsorognak csoportba verődve azok, akik életük fenntartása egyik támpontjának tudják az ide érkezőket. Van közöttük, aki valamelyik haver lakásában meg tudja melegíteni az ételkonzervet, és olyan is, aki itt nyitja ki bicskával és hidegen eszi meg. Távolabbról egy idősebb ember méltatlankodva nézi a jelenetet. Nem tudni, miért háborog: azért-e, hogy az állam ingyenélőket támogat, vagy azért, mert ő nem kapott. Aztán szétszéled a társaság. Mennek a másik aluljáróba, harmadik térre, negyedik ingyenkonyhára. Legközelebb visszajönnek ide. Hová mennének? „Itt van a város, vagyunk lakói. Maradunk itt, neve is van: Budapest. " Boros István - Vértessy Péter: Narkó-blues. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986. Or. Lévai Miklós: A kábítószer-probléma. Gyermek- és Ifjúságvédelem 1991/3-4. Molnár D. László - Gyuris Tamás - Szántó Róbert: Hajléktalanok. Család, gyermek, ifjúság 92/1-2. Rácz József és munkatársai: A csöves jelenség - egy aluljárós csoport vizsgálata. Kézirat, 1981. Dr. Radoszáv Miklós: A Fővárosi GYIVI Utcai Gondozó Szolgálatának munkájáról. Család, gyermek, ifjúság 93/1-2. Mottó: Cseh Tamás - Másik János: Budapest