A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

PERIFÉRIÁN - DIÓSI ÁGNES Hol lesz majd lakóhelyük?

A lányanyák viszont nincsenek egyedül, gyerekük van, és ez arra ösztökéli őket, hogy összeszedjék magukat. Móni huszonegy éves, négy testvére van, apját nem ismeri. Anyja életében három apa fordult meg, a legutóbbival házat építettek, de amikor szétmentek, a férfi maradt benne új élettársával. Móni tizenegy évesen került intézetbe, előzőleg kétszer bukott, az intézetben kitűnő tanuló volt. Szakmát is szerzett, élelmiszerkereskcdő lett. Terhes volt már, amikor kikerült az intézetből, össze is házasodtak, és a fiú szüleihez költöztek. Házasságuk nem lett hosszú. Anyósa „intézetis hülye kurvá"-nak becézte, férje nem szólt semmit. A gyereket örökbe akarta adni. Válnak, sok veszekedés után. R. doktor intézte el, hogy ide bekerüljön. Most éjszaka dolgozik pékségben, 12 nap alatt megkeres tizenháromezer forintot. A GYED és a családi pótlék kitesz kilencezret. Szeretne lakást pályázni, akkor kaphatna életkezdési támogatást. Helyzetét nem érzi reménytelennek. Gyerekét nem fogja intézetbe adni, az biztos. Saci huszonhat éves. Nem ismeri a szüleit, még csecsemőkorában került intézetbe. Tíz testvéréről tud, hatot ismer. Gyermekbénulásból eredően mozgássérült; az utolsó intézet, amelyben időzött és szakmát is tanult, a Mozgássérültek Állami Intézete volt. Hatéves kislánya van, intézeti elhelyezettként nevelkedett, amíg - R. doktornak köszönhetően - be nem költöztek az anyaotthonba. A gyerek apjával nem tart kapcsolatot. Azóta már egy vőlegénye is volt, az a kapcsolata is megszakadt. Nincs elkeseredve, megtanulta leküzdeni a nehézségeket. Úgy érzi, kapott annyi szeretetet az intézetekben, hogy belőle sem hiányzik a szeretet. Nagyra értékeli, hogy tanulhatott, hogy odafigyeltek a tehetségére. A mozgássérültek közösségében barátokat talált, szívesen szerepel fesztiváljaikon, szeret énekelni. Ezekből meríti, amit a gyerekének továbbadhat. Nem tudja pontosan megfogalmazni, mi az, ami mégis hiányzik belőle. Az anyaotthonban - négyen laknak egy-egy gyerekkel a három szobában - segítik egymást, a gondozónők is segítenek, hogy mindazt megtanulják, ami az önálló élethez, gyerekük felneveléséhez szükséges. Varrónő. Szociális foglalkoztatótól kap bedolgozó munkát, ezzel négyezer forintot keres - sok ülést nem bír. Rokkantnyugdíja kilencezer forint. Készül az önálló életre. A Szolgálat vezetője is az anyaotthont ítéli a legsikeresebb vállalkozásnak: „Az eddig eredmények alapján elmondható, hogy a szilárd háttérnek köszönhetően leányanyáink magabiztosan rendezték életüket. Mindezt úgy, hogy közben gyereküktől nem kellett megválniuk, és a szülő-gyermek kapcsolat kialakulásának legfontosabb szakaszában emberi körülmények között, szakirányú segítséggel küzdhettek teljesen önálló életük