A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

PERIFÉRIÁN - DIÓSI ÁGNES Hol lesz majd lakóhelyük?

szonyról, devianciákról, betegségekről. Ez utóbbiakat a Szolgálat orvosa is diagnosztizálja. Jellemző a felsőlégúti hurutos megbetegedés, a bőrfertőzés, a toxicomania, az emésztőrendszeri betegségek, a rüh, a tetű, a fejfájás, az érelváltozások és a nemi betegségek. A csoportok karaktere különböző. A hajléktalanok társadalma is rétegzett. Más-más réteghelyzetű csoportok gyülekeznek a Moszkva téren, a Keleti vagy a Nyugati pályaudvar aluljárójában. Némelyek jól berendezkedtek a parazita létre, mások nem tudnak megbékélni sorsukkal. Marci öngyilkos akart lenni. Fogta a ragasztót, a bort és a borotvapengét, elvonult gyerekkora kedvenc helyére, hogy ott az alkohol és a szipu mámorában végezzen magával. Mit tesz Isten, nem találta a pengét. Lecsapta az üveg nyakát, azzal se sikerült megvágnia magát. Úgy érezte, ezt valaki nem akarja, de megpróbálta harmadszor is. Nem sikerült. Akkor bement egy templomba, hogy beszéljen az Istennel, aki ezt nem akarja. Azt mondta neki: „Szarban vagyok, segíts. Küldj valakit. Szemüveges legyen, hogy ráismerjek, és itt lakjon a közelben". Még aznap ráismert a szemüveges gondozóra a Moszkva téren, aki onnan egy megállónyira lakott. Le is szokott szépen az alkoholról, a ragasztóról, és rászokott az Istenre. Nagyon szép élményei voltak, testileg is érezte a jelenlétét - van ilyen. Aztán mégis visszatért a ragasztóhoz. Azzal egyszerűbben elő tudta idézni a mámort. Csoki viszont megmaradt a hitben. Az istenélmény életformává alakult: szerzetes lett. Az egykori börtöntöltelékből! Ilyenek az Isten útjai. Vannak csodák és kellenek is, mert nélkülük jóformán semmi se lenne. A kétszáz gondozott feje fölött mintegy harminc férőhely a háttér: a raktárból átalakított férfiszállón, az egykori munkásszálló három szobájában kialakított családos szállón és a bérlakásban berendezett anyaotthonban. Nyilvánvaló, hogy ezekről a helyekről senkit se küldenek vissza az utcára; mindenki addig marad, amíg sorsát nem sikerült megnyugtatóan elrendezni. És ez évekbe is beletelik. Érdekes módon sokkal nehezebb sínre tenni a magányos férfiakat, mint a lányanyákat. A férfiak láthatóan szétesettebbek. Az állami gondozás okozta ártalmak következtében nemcsak a munkahelyeken, hanem a párkapcsolatokban is kudarcot kudarcra halmoznak. Magánytól üvöltő farkasokká vagy kivert kutyákká válnak, arcukra kiül a reménytelenség, és ezzel a bélyeggel hiába próbálják sorsukat jobbra fordítani. Elmennek, ha tudnak, alkalmi munkára, dolgoznak hatszáz forint napszámért a kukásautón, négyszázötvenért a költöztetőknél még a betevő falatra is szűkösen elég csak.