A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

PERIFÉRIÁN - DIÓSI ÁGNES Hol lesz majd lakóhelyük?

csak testvéri szeretetből osztotta meg velük otthonát- és feljöttek Pestre szerencsét próbálni. Az asszony elhelyezkedett a közeli iskolában takarítónőnek, oda íratta be az iskolás korú gyerekeit is, a kicsit elhelyezte óvodában, a tizenhat éves fiú meg az apja mellé állt kenyérkeresőnek. Vállaltak alkalmi munkákat kőművesek mellett, szereztek egy ócska tragacsot, azzal is csináltak ilyen-olyan üzleteket. Nemcsak a napi megélhetésért dolgoztak, hanem azért is, hogy jussanak egyről a kettőre valahogy. János és Joli kifejezetten szép pár voltak, és látszott rajtuk: hátukat egymásnak vetve küzdenek, nehogy lezülljön a család. Amikor a kerületi lakásosztály konstatálta a tényállást, közölte Sándorral, névjegyzékre csak úgy kerülhet, ha jelenlegi lakását üresen, kimeszelve, kitakarítva hagyja ott. Kevéssé hihető, hogy valaki másnak akarták volna kiutalni, sokkal inkább Jánosék ösztönzéséről volt szó: menjenek vissza oda, ahonnan jöttek. Csakhogy nekik valóban nem volt hova visszamenniük, hiszen építkezni is azért akartak, mert korábbi lakhatásuk lehetetlenné vált. Sándor viszont szépen kérte a testvérét, ne kívánja, hogy miatta ne kerüljön névjegyzékre. Jánoséknak volt még pénzük arra, hogy egy éppen elvonókúrára készülő magányos férfi szoba-konyhás lakásába albérlőnek bejelentkezzenek. Történetük ettől kezdve viharos gyorsasággal rohant a sorstragédia félé. János idegei kezdték felmondani a szolgálatot. Nem bírta felfogni, hogy fiatal, erős, munkabíró, gyerekkora óta dolgozó férfi létére mivel érdemelte ki a maga és családja számára ezt a földönfutó létet. Egy alkalommal, amikor fiával valamilyen útjára ment, karambolozott. Mind a ketten azonnal meghaltak. Joli összeroppant. Öngyilkosságot is megkísérelt, idegosztályra került, néhány hét alatt húsz évet öregedett. S mint aki mellől elvették a támaszt: a szép, erős asszony olyanná vált, mint egy rongybábu. Sógora is, apósa is megkörnyékezte. Hogy nem hajlott, elszedték a pénzét. (Nyilván elszedték volna akkor is, ha hajlik.) Komoly összeget kapott a biztosítótól, azt önként odaadta, csak hagyják békében. De nem hagyták. Zaklatta az alkoholista főbérlő is, mert nem tudta fizetni a lakbért. Ráküldte a haverjait éjszaka, betörték az ablakot, megverték az asszonyt, halálra rémisztették a gyerekeket. Nem babra ment a játék, a főbérlő másnak akarta kiadni a lakást, és eszközeiben nem volt finnyás. Volt ott az udvarban egy üresen álló, már szépen rendbe tett és valakinek - nem akárkinek - ki is utalt lakás. Joli ezt a lakást feltörte, beköltözött a négy gyerekkel. Rövidesen megjelent az illető, valami művészember, látta, mi a helyzet, és olyan áron, hogy kiteszi ezt a családot, nem akarta elfoglalni a számára kiutalt lakást.