A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
ILLEGALITÁSBAN - CSIZMADIA ERVIN A szamizdat szubkultúrája
A vezércikk eme gondolatai önmagukért beszélnek, s ékesen szólnak az ellenzék bizonyos körének „közhangulatáról". Magyarán: a nyíltabb-egyértelműbb, az elvontabb politizálás, vagy mondhatnánk úgy is: a programkészítés-programnélküliség dilemmájáról van szó. Kenedi János szerint 1980ban az ellenzéki közvélemény elsőszámú formálói Bence György és Kis János „a programcsinálást változatlanul ellenezték." 74 (1981-re azonban változott a helyzet) Akár igaza van Kenedinek, akár nincs, egészen bizonyos, hogy a Kisúgó az ellenzéki tevékenység programnélküliségét (mint láttuk hasztalanságát) bírálta a leginkább. Ilyen értelemben mintegy meg is előlegezte a Beszélő első programját (Hogyan keressünk kiutat a válságból? A Beszélő javaslatai, 5-6. szám. 1982. november) A folyóirat másik újdonsága - a programkészítés fontosságának megfogalmazása mellett - a fennálló rendszerhez vezető utak és a jelenbeli állapotok mind teljes körűbb leírása (A magyar társadalom öntudatának felbomlása; Mitől jó a magyarok közérzete?; Miről van szó; A vezetőember: Aczél György megszólal; Kádár; Miért tetszünk a Nyugatnak?; Magyarország a háború előtt; Proletár internacionalizmus 198081-ben.) Mi lett volna, ha az igen színvonalas Kisúgó életben marad? Történt-e jóvátehetetlen veszteség? Ha a Kisúgó szellemiségét, programját összevetjük a Beszélőével, azt mondhatjuk, nem pusztán a Kisúgó szerzői, de az általuk képviselt szellemiség is megjelent a Beszélőben. 74. Interjú Kenedi Jánossal, I. kötet. A Beszélő létrejötte Annakellenére, hogy 1980-81-ben hoszszabb-rövidebb ideig működtek szamizdatkiadványok, egyáltalán nem volt természetes, hogy hosszútávon van esélye egy rendszeresen megjelenő periodika életben tartásának. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy ebben az időszakban a legtekintélyesebbnek számító filozófusok és szociológusok szánták rá magukat legkésőbb a lapindításra. Folyóiratot elvileg régebb óta akart az ellenzék. Egy komolyabb befolyásolási potenciállal rendelkező folyóiratot azonban már nem lehetett gépelési-sokszorosítási technikával, pár száz példányban elkészíteni. A Beszélő azért lett az „utolsó" a sorban, mert ennek előkészületei során kellett végiggondolni mindazokat a kérdéseket, amelyek a többi szamizdat esetében - lévén a legegyszerűbb technikával készültek - nem jelentettek problémát. Egy nagyobb példányszámban megjelenő folyóirat létrejöttének elsőszámú előföltétele volt tehát a technikai infrastruktrúra megléte. Miből állt ez a technikai infrastuktúra? Először is elemi folyóirat-előállítási, „nyomdászi" ismeretekből. Ezeket az ismereteket részint Lengyelországban (Rajk, Demszky), részint itthon (Orosz István) lehetett megszerezni (Demszky Gábor hazatérése után /1981 tavasza/ szabályos „kurzusokat" tartott a legfőbb technikai tudnivalókból.) Másodszor szükség volt az előállításhoz szükséges stencilgépekre és különféle já-
