A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

ILLEGALITÁSBAN - CSIZMADIA ERVIN A szamizdat szubkultúrája

rulékos feltételekre (papír, stencilpapír). Kis János emlékei szerint francia szakszervezeti vezetők révén jutottak egy használt stencilgéphez; Kovács András pedig úgy emlékszik, Bill Lomaxon (ill. a nottinghami egyetemen) keresztül jutott egy géphez németországi ösztöndíja során, amelyet nyugatnémet anarchisták hoztak át Magyarországra üzletembernek öltözve. Nagy Bálint szerint Orosz Istvánnak saját stencilgépe is volt, s a Beszélőt csak akkor indították meg, amikor már rendelkeztek tartalékgéppel. A harmadik technikai előföltétel az előállítás biztosításához szükséges környezet volt, magyarán egy jól konspirálható lakás vagy ház. Itt lép be a történetbe Orosz István. 1985 februárjáig dunabogdányi házuk nyomdája lebukás nélkül üzemelt. Orosz István 1976-ban végzett a BTK magyar-orosz-esztétika szakán (1973-ban a reform-KISZ vezetője volt). 1979-be aláírta a második Charta-nyilatkozatot, majd utána nem sokkal a Tudományos Minősítő Bizottság elutasította aspirantúra pályázatát. 1976 után kizárólag különféle fizikai munkákból tartotta fönn magát. Emlékezése szerint 1979-ben még nem aratott osztatlan elismerést a nyomtatott szamizdatra vonatkozó elképzelése, 1980-ra azonban már változott a helyzet: kimondottan azért költözött családjával Dunabogdányba, mert a parasztház pincéje „alkalmasnak látszott egy kis nyomda feltűnésmentes üzemeltetésére". Magyar Bálint révén pedig (aki egyetemi évfolyamtársa volt) kap75. Interjú Kis Jánossal, I. kötet és Kovács Andrással, kézirat, Nagy Bálint visszaemlékezése. V. ö.: Beszélőkénk 10 éve- Beszélő, 1991. december 14. Interjú Ivónyi Gáborral, I. kötet. csolatba került Kis Jánossal, s nem kis részben ez is hozzájárult, hogy Kis vállalta a lapkészítés kockázatát. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy a fő nyomdásznak olyan valakinek kellett lennie, aki „nincs szem előtt", nem exponálta magát különféle ellenzéki akciókban, nem járt semmilyen „gyanús" helyre. Mert mondja Orosz - „számomra a magamutogatásnál fontosabbnak látszott, hogy a bősnagymarosi vízi erőmű botrányát, a csehszlovákiai és a romániai magyarok emberjogi helyzetét vagy a szolgálatmegtagadók ügyét Magyarországon először cenzúrázatlanul elemző írások; az 1953-as KVhatározat, az '56-os kronológia, meg az '56os szám, sok-sok fennakadás, késlekedés után, de mégiscsak megjelenhessen." 7 A negyedik, technikai előföltétel a lap terjesztésének (szállításának, raktározásának) megszervezése volt; létre kellett hozni egy személyi apparátust, illetve egy működőképes elosztási rendet az 1500, majd később 2000-2500 példány elosztására. Olyan rendszert kellett kialakítani, amelyben elváltak egymástól a különféle pozíciók; voltak szerkesztők; voltak közvetítők; volt főelosztó és alelosztó és volt a nyomda. A lap előállításának és terjesztésének mechanizmusa természetesen csak idővel vált bejáratottá, de már az előkészítés szakaszában föl kellett mérni: képesek lesznek-e megfelelni az erősen konspirált feladatnak. De mindezek együtt is csupán a lapindítás technikai előfeltételét jelentették. 76. Orosz István: Töredék, Beszélő, 1992. június 6.18. o. Interjú Magyar Bálinttal, I. kötet. 77. Uo. 19.0.