A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

ILLEGALITÁSBAN - CSIZMADIA ERVIN A szamizdat szubkultúrája

lehetett mutatni (olyannak is, aki nem szerepel a 27 alaptag között), de kölcsönadni nem volt szabad. Az egy hét lejártával tovább kellett adni a Naplót a soron következő személynek. A részt vevő személyeket három 9-es csoportba osztották. A dolog lényege az volt - a bonyolult rendszer kidolgozójának, Sulyok Miklósnak a szavaival -, hogy „egy időben három napló megy körbe, mindenki három példányban teszi be a nála lévő naplóba írását, a három példány minden negyedik héten találkozik valakinél."

36 A Napló éveken keresztül fő orgánuma volt a disszidens értelmiségnek, 1982-ben azonban (nem sokkal a Beszélő megindulása után) megszűnt. Kornis Mihály (az ötletadó) már 1978 tavaszán abbahagyta a naplóírást. Nincs módom arra, hogy a Naplóban közzétett írások anyagát akárcsak jelzésszerűen is bemutassam. Annyit jegyeznénk csak meg, hogy a Napló jó kommunikációs forma volt a rendszeres nyomtatott szamizdat periodikák előtti időszakban. A rendőrség nem tekintette szamizdatnak, ezért íróit, készítőit nem is háborgatta. Csak 1982. december 14-én (a Rajk-butikban való házkutatás napján) kobozták el Sulyok Miklóstól a Napló éppen nála lévő két példányát (a harmadik példány megmenekült). Az elkobzott példányokat a rendőrség többé nem szolgáltatta vissza.

37 36. A bonyolult rendszer leírására lásd A Napló id. kötet 7-8. és 11-23. oldal. 37. Uo. 8. o. A Túlpartról és az értelmiség öndefíniálása Bár csak 1979-ben látott napvilágot (akkor is csak 20-30 példányban), először kell szólni a Túlpartról című kötetről. A kötet 39-főként 1978-ban készült - interjút tartalmaz, főleg a disszidens értelmiség prominens képviselőivel. Szerzői Farkas Péter és Németh Gábor azonban nem tartoztak a disszidensek csoportjához, sőt a diszszidensek körüli szélesebb baráti tásasághoz sem. Mint a kötethez írt bevezetőből

38 megtudhatjuk: a történet számukra 1976ban kezdődött, amikor Farkas Péter, Németh Gábor, Tóth Gábor és Garaci László találkoztak egymással a budapesti tanárképző főiskola magyar-történelem szakán. De - s ez a dolog külön érdekessége nemcsak hogy nem tartoztak a disszidens értelmiségi társasághoz, de nem is tudtak róluk. A kötet tehát nem úgy született, hogy Farkas és Németh (mert az interjúzást ők végezték, bár a végére Farkas egyedül maradt) eleve egy ellenzékiekkel készített kötetet kívánt összeállítani. Ellenkezőleg. Néhány „hivatalos" próbálkozás után döntöttek úgy, hogy hivatalos megrendelő nélkül is hozzálátnak a munkához. Mivel nem ismerték az említett kört, ezért természetesen olyan személyekkel vették föl a kapcsolatot, akiket olvasmányélményeik alapján ismertek. Levelezés, telefonálás, ajánlgatás útján végül is eljutottak azokhoz a disszidensekhez is, akiket korábban nem ismertek. 38. Farkas Péter 1982-os bevezetőjéről van szó. Az 1979-es - Farkas és Németh által írt - bevezetőből a biográfiai adatok nem derülnek ki. Lásd Túlpartról. Gépelt szamizdat, 1979, Vi-X. oldal.