A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

ILLEGALITÁSBAN - CSIZMADIA ERVIN A szamizdat szubkultúrája

A hetvenes évek közepére megszakadni látszik a marxista tradíció folytonossága, és ez arra készteti a szerzőket, hogy megkérdezzék: „lehetséges-e egyáltalán ellenzéki 20 marxistának lenni." A választ a következő részben adom-adják meg. Mielőtt azonban azt néznénk meg, hogy a körkérdés szerzői milyen esélyeket adnak a marxizmusnak a 70-es évek utolsó éveire, hadd rögzítsem Ludassy Mária álláspontját is, aki nagyon érdekesen közelíti meg a marxizmus megváltozását a hetvenes években. Szerinte „1973 nem » ideológiai szigorodast« hozott, hanem teljes teoretikus felbomlást: nincs még egy egyeteme a világnak, ahol oly szabadon lehetne bárkinek (mármint 1968 és 1973-77 sarától be nem szennyezett valakinek) bármit, a legképtelenebb privát hobbyt, a kamaszkorban szokásos metafizikai konstrukciót vagy lelki onániát »marxizmuskent« előadni, mint jelenleg a buda21 pesti bölcsészkaron." Mindez arra utal, hogy nem pusztán a reneszánsz marxizmus vált folytathatatlanná, de egyben megkezdődött az alternatív elméletek, ideológiák megjelenése is a marxizmus fedőneve alatt. Ezek az elméletek pedig szépen tenyészhettek mindaddig, amíg nem formáltak jogot önállóságra, és besorolták magukat a marxizmus fedőneve alá. Ez a besorolódás volt a '70-es években a nem ellenzéki önmeghatározás fokmérője, függetlenül attól, hogy kinek mi volt a véleménye magáról a marxizmusról. 19. Uo. 50. o. 20. Uo. 53. o. 21. Ludassy Mária válasza, 230. o. 4. A marxizmus esélyei A szerzők egy része - mint láttuk egyáltalán nem tartotta fontosnak és értelmesnek annak a kérdésnek a fölvetését, hogy mi a marxizmus, illetve mi lehet z. marxizmus jövőbeli szerepe. Ám ha jobban megnézzük a válaszokat, sok olyan megjegyzéssel találkozunk, amelyek valamiféle leszármazási marxizmus szintjén még nem vetik el teljesen a marxizmust. A már többször idézett Benda - Hamburger szerzőpár ezt a szándékot pontosan fogalmazza meg, amikor így írt: „teljesen új alapon kell vizsgálni a gazdasági szféra és a társadalmi élet többi területe közötti összefüggéseket. E vonalon tehát a marxista tradícióhoz való viszonyunkat a marxi Szándékok megőrzése és az újrakezdés együttesen hatá22 rozza meg." Fodor Géza a marxizmust mint minden ideológiával szemben megnyilvánuló kritikai szellemet, elméleti „lelkiismeret"-ként aposztrofálja, és ekként továbbra is elevennek tartja a maga 23 számára. Ludassy Mária álláspontja ugyancsak „leszármazási" alapon tekinthető még marxistának: „ha úgy vetjük fel a kérdést, hogy azon eszmei-emberi attitűd szellemi és erkölcsi örökösének tekintem-e magam, amit a XIX. században Marx reprezentált, akkor feltétlenül marxista vagyok - de kartéziánus is, ha a »modszeres ketely« XVII. századi jelentőségére gondolok, s kantiánus is, ha a »gyakorlati ész« primátusa XVIII. századi szerepét veszem szamba. 22. Benda-Hamburger, 20. o. 23. Fodor Géza, 145. o. 24. Ludassy Mária, 227. o.