A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

ILLEGALITÁSBAN - CSIZMADIA ERVIN A szamizdat szubkultúrája

okból is: egyrészt azért, mert nagyjából ugyanazok válaszoltak akkor is és most is (főleg a Donát Péter-féle lakásszemináriu­mok ifjúlukácsistái); másrészt hasonló ha­tárhelyzet \o\t 1971-ben és '77-ben; az előb­bi esetben Lukács halála, illetve a Lukács­iskola és az óvoda viszonyának megromlá­sa, valamint nem kis részben az óvodisták önállósodási törekvései tették szükségessé az óvodisták 1968 utáni pozícióinak, a lu­kácsizmushoz, a marxizmushoz (és kisebb részben a rendszerhez) való viszonyuknak a meghatározását; utóbb a kelet-közép­európai független ellenzéki mozgalmak megjelenése, illetve egy esetleges itthoni ellenzékiség megteremtésének igénye ve­tette föl a tisztázást. Van azonban olyan vé­lemény is, hogy ez a társaság 1977 elején visszatért a fontos kérdések egymás közötti kibeszéléséhez (amiből arra következtet­hetünk, hogy a '70-es évek közepén az ilyen ki- és megbeszélések nem voltak mindennaposak.) 1 Talán nem véletlen, hogy a fenti véle­mény képviselője, Kovács András kezde­ményezte a Marx-körkérdést, 1977 febru­árjában. Arra volt kíváncsi: vajon mi a mar­xizmus, és mi a viszonya hozzá „ismerősei és barátai egy részének". 1977. február 20-i dátummal négy kérdésre kért választ. A beérkezett 21 válaszhoz szeptemberben a következő „előszót" fűzte: „A hatvanas években jónéhányan a marxizmust válasz­tottuk a társadalomról való gondolkodá­1. Kovács András, a Marx-körkérdés ötletének kitalálója elmondja, hogy 5 a Chartától függetlenül is fontosnak tartotta volna Marx és a marxizmus szerepének megvitatását. Interjú Kovács Andrással. Kézi­rat, 1990. Kovács egyébként nem írta alá az 1977-es januári nyi­latkozatot, mert - elmondása szerint - nem jutott el hozzá az ív. Lásd sunk keretének, mások tudatosan elutasí­tották. Ma a »helyzet megváltozásának« egyik legjellemzőbb tünete a marxizmus­sal kapcsolatos állásfoglalás külső és belső kényszerének eltűnése. Az a »generáció« azonban, amelyhez a kérdéseket intéztem, nem térhet ki az elől, hogy számot vessen ezzel a gondolkodásának és állásfoglalásai­nak lényegét érintő változással, ha tudató­sítani akarja, hol tart ma." Nincs mód arra, hogy az összes választ ismertessem. Négy szempontot ragadnék ki a lehetséges megközelítési szempontok sokaságából. Az első a marxizmus fogalmi meghatározása; a második a marxizmusnak és a generációs aspektusnak az összekap­csolódása; a harmadik a marxizmus funk­cióváltozása a hetvenes években; a negye­dik a marxizmus esélye és esélytelensége. 1. Definiálható-e a marxizmus? A körkérdésre válaszolók közül jónéhá­nyan megpróbálkoztak azzal, hogy defini­álják a marxizmust. Bauer Tamás - szem­beállítva az uralkodó hagyományos magya­rázatokkal - a marxizmust el tudja képzel­ni a kelet-európai gazdasági rendszerek tu­dományos igényekkel rendelkező munka­társának eszközeként. Szerinte Marxtól mindenekelőtt a társadalmi-termelési vi­szonyok központi kategóriaként való hasz­nálata; a termelési viszony-determiniz­még Ludassy Mária válaszát a körkérdésre, 226. o. 2. Kovács András előszava a Marx a 4. évtizedben című gépiratos kötethez, 1977. Lásd a vitához Hanák Tibor: Mi jön a marxizmus után? Magyar Füzetek, 8.1981.127-143.0. 3. Bauer Tamás válasza, uo. 5. o.

Next

/
Thumbnails
Contents