A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

ILLEGALITÁSBAN - CSIZMADIA ERVIN A szamizdat szubkultúrája

mus, illetve a történetiség elvének érvényesítése vehető át.

3 A Benda Gyula - Hamburger Mihály szerzőpáros a marxizmust ellenzéki elméletként definiálja, amely azonban „egyfajta elméleti menekülést jelentett a magyar, illetve sajátosan kelet-európai problémáktól, még abban az esetben is, amikor sajátosan maj gyar kérdéseket vizsgáltunk." Endreffy Zoltán kétkedően foglalja össze a marxizmus lényegét: szerinte az történetfilozófiai elmélet és politikai mozgalom. Középponti kategóriája az elidegenedés, ami a fejlődés egy meghatározott szakaszán megszüntethető, s megkezdődhet az emberiség igazi története. Endreffy nem hisz a marxi kommunizmusban, amelyhez egyrészt nincs meg a megfelelő anyagi bőség, másrészt az érdekellentétek fölszámolását sem tartja lehetségesnek. „Amit a marxizmus mond, azzal tulajdonképpen semmi bajom nincs, inkább hiányolom azt, amit nem mond." Hogy mit hiányol a marxizmusból, arra is utal: „hiábavaló az objektív struktúrák bármilyen átalakítása, ha nem jár együtt az emberek belső »megigazulasaval«"

5 Fehér Márta szerint a marxizmus legalább öt dolgot jelent: ideológiát; a szocialista országok hivatalos világnézetét; gazdasági-politikai elméletet; Marxék nézeteit és a mai nyugati pártok eszmerendszereit. Fehér marxizmuson a Marx nézeteit és a történelmileg adott interpretációs hagyományt összekapcsoló eszmerendszert érti, bár megjegyzi: „a kifejezés így is több4. Bendo-Hamburger, 21. o. 5. Endreffy Zoltán válasza, 130131. o. 6. Fehér Márta, uo. 141. o. értelmű, mert mint minden tradíció, illetve » izmus «, a marxizmus is sokféle és egymással esetleg részleteiben összeegyeztethetetlen teoretikus álláspont jelölőjévé vált."

6 Ugyancsak több értelemben definiálja a marxizmust Haraszti Miklós is. Egyik értelmezése: történelmi terv. A másik: a technológia szelleme, felismert és vallásos szeretettel előadott szükségszerűség. Marxot ebben az értelemben vallásalapítónak tekinti, aki a társadalmi Egész racionális megtervezőjeként lépett föl.

7 Kenedi János szerint a marxizmus egyik legfontosabb eleme a társadalmi reflexió; „nem tudom - írja Kenedi -, mi marad a radikális marxisták csoportjából, ha nem tudnak eleget tenni a társadalmi reflexió igényének, illetve az ilyen reflexió esetleg mégis kialakuló eredményeit kapcsolatok híján, ennyire sem tudják eljuttatni senkihez sem."

8 Kovács András ugyan elismeri, hogy a marxista tradíció a hetvenes évekre fölbomlott, mégis úgy véli, a marxizmus három dolgot továbbra is jelent: világnézeti indíttatást, tudományos igény és gyakorlati-politikai elkötelezettség sajátos kapcsolatát.' Végezetül Beke László álláspontját idézném. Arra a kérdésre, hogy definiálható-e a marxizmus, így válaszol: „mindenfajta »definicio« végső soron a hatalom eszköze a definícióból kirekesztettek hatalomból való kiszorítására. Ezzel szemben a folya1. Haraszti Miklós, 263/1-7. o. 8. Kenedi János, 193. o. 9. Kovács András, 210. o.