A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)

Táncsics megfordult. Prottmann feléje nyújtja a két okmányt. Farkasszemet néznek egymással. Prottmann csönget, bejön az iménti rendőralkalmazott. Táncsics átveszi az iratokat. - Kísérje az író urat a kapuig - mondja Prottmann, majd Táncsicshoz fordul. - Nem olyan könnyű itt kitalálni. Ez valóságos labirintus. Még én is eltévedek benne néha. Táncsics két egyetemistával - Zilahy Károllyal és Beniczky Emillel - a szobájában, a földön kuporog. A szoba képe megváltozott: mindenütt kéziratok, könyvek. - Közeledik a forradalom — mondja Táncsics. - Körmünkre ég az idő. Mindhárman az iratok közt kotorásznak. Zilahy megkérdi: - Mit keresünk tulajdonképpen? - A Forradalmi kiskátémat. Ez sem az. - Hol marad el Ignác? - kérdi Beniczky. - Csak nem történt baja? - Délelőtt még egészben volt - feleli Zilahy. - Aggódom érte. Úgy viselkedett, mint egy részeg. Táncsics felkap egy kéziratot, majd csalódottan visszapottyantja a földre. - Ez sem az. - Azt hiszi - mondja Beniczky -, arra kell a forradalom, hogy megszabadítsa őt a szüleitől. - És szerintünk mire kell? - kérdi Zilahy. - Mert kimaradtunk a múltkoriból. - Frázis. - A főbajunk az, hogy még egy vereséget sem tudunk kiharcolni. Azt is csak örököltük. - A könyökömön jön ki ez a vicc - mondja Zilahy. - Mondd meg őszintén: mit kezdenénk egy jól fejlett, aranyos vereséggel? - Itt olyan rend volt - mondja Táncsics. - De a mostani felfordulásban... Az ott micsoda? Beniczky felvesz egy köteg papírt, átnyújtja Táncsicsnak. - Na, végre. Ennek eredeti változatát már fordítják csehre, lengyelre, románra, németre. Én jól megrövidítettem, hogy gyorsabban tudjátok másolni. - Ahogy szoktuk - mondja Beniczky. - Láncformában. Táncsics visszaadja a példányt Beniczkynek. - Csak még a szokásosnál is gyorsabban. Amikor a diákság húsvétkor szétszéled az országban, magukkal kell vinniük a nyomtatott és írott pél-