A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)

dányokat, és a feltámadásra konduló harangszó adjon jelt országosan a felkelésre. Ezt is beírtam a kátéba, hogy egyszerre robbanjon mindenütt a bomba. - És ha egy közülük spionkézre kerül? - kérdi Beniczky. - Akkor felkészülhetnek ellenünk, és még az időpontot is tudják. - Nem kerülhet spionkézre - mondja Táncsics. - Vigyázzatok. Baráttól barátig lopóddzon az írás. - Mihály bácsi írásaiból tűz lövell ki, mondja. De azzal a tűzzel nem emészthetünk el felfegyverzett hadseregeket. Beniczky: - Hagyd már abba a tamáskodást- mondja Zilahy. - Jobb egy fegyver nélküli felkelés, mint egy semmilyen. - Miért fegyver nélküli? — kérdi Táncsics. - Vidács János vasgyáros barátom vállalta, hogy ötezer szuronyt készít, melyeket póznára veretünk. De a legelső támadás alkalmából minden jó, ami halált osztogat: kasza, fejsze, ásó, dorong, mert az első rohamban nem a gyártott fegyver minősége dönt, hanem annak sokasága, továbbá a felkelők bátorsága, a cél törvényessége, és a lelkesültség, mely az egész országban egyszerre elömlik. Ha minden faluban tudják, hogy ugyanabban a pillanatban a szomszéd falu, meg a harmadik város is rohamra indul... Kintről kutyaugatás hallatszik. A szobában lévők megriadnak. Zilahy kikapja a kátét Beniczky kezéből, az inge alá dugja. - Add ide! - kiáltja Táncsics. Zilahy nemet int. Táncsics erővel venné el tőle a kéziratot. Kivágódik az ajtó, Pápai ront be rajta sugárzó arccal. -Jó hírem van! Letartóztatták Kaas Igort! - Minek örülsz, te szerencsétlen? - kérdi Beniczky. - Megkezdődött végre - kiáltja Pápai. - Felbolydult méhkas az egyetem! - Ez csakugyan jó hír - mondja Táncsics. - Gyertek ki az udvarra. Teréz! Teréz! Ütött az óra. Odakint csillagos az éj. - Tudja-e, Mihály bácsi - mondja Zilahy-, hogy minek látom én a csillagokat? Lukaknak az éj fekete vásznán. - Inkább a jövő fényeit nézd bennük. -Jó, hogy van köztünk egy fiatal ember is - mondja Beniczky. Táncsics ásóval a kezében kilép a házból. Mögötte a három fiatalember, majd egy lámpással Teréz, akihez odakint Vigyázz csatlakozik, a kutya. A menet megáll a telek egy pontján. Táncsics a földbe szúrja az ásót, és beszélni kezd. - Eljött az idő, hogy elétek varázsoljam a táplálékot, amelyet nyolc éven át főzött agyam az önkéntes földalatti rabság katlanjában. Vegyétek és egyétek. A legsötétebb éjszaka óráiban ástam el, és most itt a hajnal, min-