A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)

- Vagy Honszerelem. Béke újság. Táncsics úr, vegye már észre, hogy most nem az Ön világa készülődik megszületni. Jó, jó, a forradalom ezután is kell majd, de csak mint mese a gyereknek elalvás előtt. Táncsics tiltakozó mozdulatot tesz. A fiatalabb nem engedi szóhoz jutni. - Ez is nagyon fontos. Nem mindegy, mit mesélünk a gyereknek. De ne trombitáljunk a fülébe, amikor éppen elaludna. - Kend gyerek hozzám képest. Nem tudja, hogy derült égből is jöhet villámcsapás. - Halkabban. Táncsics feláll, magához inti a pincért. - A számlát én rendezem, még úgyis maradok - mondja a fiatalabb. - Akkor ennek fejében átadok még két példányt. A nagyobb halomról rátesz két példányt a kisebb halomra,majd a nagyobbal a hóna alatt kisétál a kávéházból. - Hozzon még papírt - mondja a fiatalabb a pincérnek. - Teljesen teleírtam mindent. - Már hozom is, Jókai úr. - Fizetek, főúr - mondja a szomszéd asztalnál a zöldkalapos. Táncsics egy szöget akar beverni a falba, egyszercsak nem bírja felemelni a kezét, a kalapács kiesik belőle. Áll a szobában, jobbkeze idegen, merev testként csüng le. Lócán ül a pincében, egy deszka fölé görnyedve ír. Hirtelen megáll a keze, bal kezével a jobb karjához kap. Fekszik a priccsen, kínlódva dobálja magát. Kutyaugatás. Teréz hangja: „Vigyázz"-t kiált. A kutya elhallgat. Egy orvos nyomogatja gondterhelten a fájdalomtól eltorzult arcú Táncsics karját. Táncsics a szobában eszik, evés közben elejti a kanalat. Bal kézzel folytatja az evést. Félmeztelenül áll a szobában, a már ismert orvos nyomogatja a karját. Táncsics úgy ír, hogy bal kézzel vezeti a jobb kezét. Táncsics az iszapfürdőben. Táncsics szakadó esőben a sáros utcán. Elesik a jobb karjára. Teréz otthon irtózó arccal nézi az iszonyú sebet. Az orvos és Teréz tanácstalan-rémült arca. Az orvos injekciót nyom Táncsics felső karjába, a víz a keze fején bugyog ki. Felrémlik az amputált karú Táncsics rémképe. Teréz a sziszegő és nyögő Táncsics karját pólyálja. Az asztal túloldalán Emich Gusztáv ül, zsinóros ruhájában. Anekdotázik, igyekszik Táncsicsot jobb kedvre deríteni. - Képzelje, Mihály, mit hallottam tegnap, mégpedig nem is akármilyen társaságban, jelen volt Vas Gereben, meg a fiatalabbik Szász Károly, Ke-