A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)

- Én hát. - Andorlaki Máté? - Az is. - Tüskevári? - Úgyszintén. - És mennyit kap mindezért? - Tíz forintot ajánlott fel Magyar úr. - Tíz forintot? Az egész szerkesztésért? - Meg az írásért. - Fantasztikus. - De még egy fillért se láttam belőle. Azért gondoltam, hogy fizetésem fejében eladok néhány példányt. A fiatal ember papírt, ceruzát kap elő, jegyzetelni kezd. Táncsics tovább beszél. - Művésznöveldét is akartam alapítani. Amikor visszakaptam a házat meg a telket, kérvényt nyújtottam be a policájdirekcióhoz. Greguss Ágost és Gyulai Pál barátaim magántanárként működhettek volna az intézetben. - A policájdirekció azonban nem óhajtotta, hogy Önnek művésznöveldéje legyen. - Én még a visszautasító válasz előtt elmentem a Magyar Sajtó szerkesztőjéhez... - Hajnik Károlyhoz? - Ahhoz. Kértem, hogy közölje le a művészneveidé tervezetének kivonatát. Azt felelte, hogy jobb lesz előbb Őfelségének egy újabb kegyelmi tényét bevárni. A fiatal ember vadul ír. - Élek-halok az ilyen megfogalmazásokért mondja. - És most mi a terve? - Amíg nem önthetem a nemzet kondérjába a fazekaim tartalmát... A fiatal ember abbahagyja az írást, tűnődve nézi Táncsicsot. - Ez csak képes beszéd — magyarázza ez. - Sok írásom vár feltámadásra. Addig azonban meg kell élni valahogy. Lapot szeretnék, önálló lapot, Falusiak újságja címmel. Fel kell keresnem ez ügyben a policájdirektort? - Keresse fel. Semmit sem veszíthet. De más címet ajánlok. Kevésbé szegényszagút. - Miért, amikor én a szegények számára akarok írni. - A cím akkor se kiabáljon. Hogy megegye a policájdirekció. - Ködképek - ez volna a jó cím. - Kend gúnyt űz belőlem.