A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)

róla. Beszélgetések foszlányai hallatszanak, többnyire német nyelven. Köztük egy hibátlan magyar mondat: „Olyan szép volt, amikor a bankókat a zsebébe gyűrte." Táncsics leveszi a kalapját, a homlokát törölgeti. Egy nagyobbacska fiú feléje bökdös, az apja aprópénzt ad neki, a fiú Táncsicshoz rohan, a pénzt a kalapjába akarja pottyantani. Táncsics elkapja a kalapját, a pénz a földre esik. - Nem koldus áll itt! - hördül fel Táncsics. A fiú hátrahőköl, az apja Táncsicsra förmed: - Mit ijesztgeti azt a gyereket? - Majd Táncsics tiltakozó mozdulatára: - Ha nem koldus, akkor öltözzön fel tisztességesen. - Ruha van rajtam. - Ruha, ruha, de milyen ruha? - Ahhoz kendnek semmi köze! - Hogy beszél velem, elvitetem! - Egészen közel lép Táncsicshoz, az arcába bámul. Táncsics az alkonyi Duna-parton áll, az idő borult, szél fúj, egy lélek se látható. Mellette a kordé, melyből a lovat kifogták, a kordén hordók. Halászszerszámok is láthatók, kissé hátrébb sűrűszövésű háló, állványszerűségre akasztva. Táncsics a vizet nézi, majd lassan beszélni kezd, előbb szaggatott mondatokban, aztán egyre folyamatosabban. - Duna, legősibb magyar folyó, te a dunna... Mert ebből a szóból lettél, benned is hányan leltek nyugovót, te meg eltakartad őket, csakhogy örökre. És mennyi piszkot öblítettél le erről az országról, mégse tisztul. Mennyi vér folyott le rajtad, meg könny... Nemrégiben is... Nemrégiben? Nyolc éve. Ez szabadságom első napja. Alltam én már a partodnál följebb is, fiatalabb koromban. Amikor Bécsben akartam magyar nyelvet oktatni. A policáj nem engedte. Havat lapátolni sem engedett. De hiszen a policájnak igaza van. Úgy bánt mindig velem, ahogy megérdemeltem. Táncsics leül a parton, lehúzza csizmáját, óvatosan bedugja lábát a vízbe. - Ha akkor belédvetem magam, engem is betakartál volna, és vitted volna megfeketült tetememet a Fekete vízbe. így is megfeketedtem, mindenki megfeketül, aki életben marad. Csak a lábamat lógatom beléd, és egészen megfeketülsz tőle te is. Táncsics mögött a háló egyre gyanúsabban mozog a szélfúvásban. - És ott az a híd is, vassá vált hitünk - hohó, ugyanabból az ősi magyar szóból ered a „híd" meg a „hit", a magyar nemcsak a legrégibb nyelv a világon, hanem lépcső is, egyik fokáról könnyedén lép át a szellem a következőre, ott az a híd is hideget áraszt - a „hideg" is a „híd" szóból jön, mert a vas hideg -, a híd csak akkor töltheti be hivatását, ha kezet fog általa két