A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)

Fazekak filmnovella EÖRSI ISTVÁN H

a alulról lassan fölfelé vezéreljük tekintettünket egy ütött-kopott csizmát pillantunk meg először, a földes padlón, majd egy foltozott térdű nadrágot. A láb térdben megtörik, valamilyen lócaféleségen, valaki ül rajta. Ha még feljebb merészkedünk, egy másik deszkát is látunk, azon néhány könyv, és papír, valaki föléje görnyed és ír, egészen közel hajolva a papírhoz. Amikor fölemeli a fejét a papírról, fejbúbja a földes mennyezethez ér. Látható még a félhomályban egy szalmazsák és néhány polcszerű deszka, könyvekkel. A sovány arc, melyet teljesen benőtt a szakáll, kortalannak hat. Elmúlt ötvenéves, de lehetne akármennyi. Az írás szünetében kissé remeg kezében a toll, és arckifejezésén olyasfajta révetegség tapasztalható, amilyennel a költőket ruházza fel a romantikus képzelet. Maga elé motyogja, amit ír; néhány szót érteni is. A toll megáll szó közben, az írót jóvátehetlen köhögési roham rázza. Alig folytatja az írást, odakintről valahonnan kutyaugatás hallatszik, majd egy női hang: - Vigyázz! - a kutya elhallgat. A toll megáll, az író mozdulatlanságba dermed. Feje fölött lépések zaja, majd érthetetlen beszédfoszlányok. Földdarabka hullik az asztalnak használt deszkára. Az írónak újra köhögnie kellene. Szájára szorítja kezét, elnyúlik a szalmazsákon. Háta rázkódik az erőlködéstől. Fent elhallgatnak a hangok, újra felharsan a kutyaugatás, majd csend támad. A föld alatti ember végre szabadjára engedheti köhögését. Egy női alak tűnik fel mellette. Ütögeti a hátát, kendőt vesz elő, megtörli a férfi homlokát. A köhögés csillapul. A nő a csapzott szakállat simogatja. Aztán fekszenek egymás mellett a szalmazsákon.