A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)

Olykor megleshetjük a férfit kedvezőbb megvilágításban is. Például levest kanalaz egy szobácskában. Mellette négy-öt éves kislány ül, le nem veszi róla a szemét. A férfi keze remeg egy kissé, a leves a szakállon csurog végig. Ismét felharsan odakintről a kutyaugatás, a női hang újra „Vigyázz" !-t kiált. A férfi felugrik, felnyit két csapóajtóként működő pallót, és lecsusszan a szoba alá. A pallókat alulról helyükre igazítja. A kislány villámgyorsan a tányér mögé ül. A kutya elhallgat, egy vadászkalapos férfi lép be, nyomában a már ismert nő. A vadászkalapos körülszaglász a levegőben, a kislány fel sem pillantva kanalazza a levest. A vadászkalapos leül, bámulja a nőt, majd egy hivatalos papírt - idézést - vesz elő, és lerakja az asztalra. Nehéz dolgunk volna, ha néma képek segítségével gazdagon akarnánk variálni a háznak és lakóinak életét. A legegyhangúbb életforma: a bujkálás. Az üregben kucorgó férfit nem mindig zavarják meg írás közben; és ha megzavarják, se mindig fogja el köhögőroham; de ha elfogja, akkor sem csillapítja mindig női gyöngédség a görcsöt. Az ebédet pedig többnyire zavartalanul költi el. Néha sötét éjszakákon kioson az udvarra. Ilyenkor lefekszik a földre. Egyszer el is aludt, érzelgős kifejezéssel élve: álomba sírta magát. Már szürkült, amikor a nő a házban fölriadva megérezte hiányát, kiment érte, fölébresztette. Sajnos nem engedhették meg maguknak, bárhogy szerették volna, hogy egy kicsit még együtt maradjanak a gyönge derengésben. Az évek során azért változik egy és más. A nő rémülten és boldogan nézi növekvő hasát. Megy az utcán, kezében kosár, mögötte a szomszédok vihognak. Hazaér, kerítésére egy papír van tűzve: „Kurva". Áll a szobában, az asztalnál, vele szemben két egyenruhás hatósági személy kérdőn-pimaszul a hasára mutat. Aztán persze a betegség is hozhat új szint az egyhangúságba. A férfi az üregben fekszik, hörög, dobálja magát. A nő kétségbeesetten áll mellette. Újra egyedül hánytorog. Újra mellette a nő. Aztán egyszercsak egy orvos hajlik fölé, kopogtatja. Újra a magányos és páros gyötrődés képei. Ismét megjelenik az orvos, gyógyszert hoz, hallgatja a beteg mellét, hátát. Aztán az orvos kilép az ajtón és elindul az utcán. Két férfi a nyomába szegődik. A bujdosás időölő tevékenység: a napok lassan telnek, az évek gyorsan. De hogyan érzékeltessük az idő múlását: egyre őszebb hajjal és szakállal? A hajszálak és fogak hullásának elégikus ritmusával? Ez esetben nincs szükségünk erre az ósdi sémára, mert egy ugyanilyen ósdi, de jobb séma áll a rendelkezésünkre. A szobában már két gyerek - egy hét- és egy kétéves - nézi a férfit, aki önfeledten pipázik. Ismét felhangzik a kutyaugatás, majd a „Vigyázz!"-kiáltás. A férfi a már ismert módon eltűnik a föld alá, a