Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - KLEIN RUDOLF Keresztények számára már érthető, zsidók számára még emészthető

12 000 fős hitközség, mely 3000 férőhelyes templomot épít, nem nevezhető sze-génynek. Sőt, míg a legtöbb ilyen nagyságrendű közösség a korábbi egy vagy két épületben elhelyezett kb. 800-1000 férőhelyes kapacitását egy lépésben csak 1200-1500 férőhelyesre növelte, addig a pestiek egyszerre építik meg az óriási templomot, melynek semmiféle arányosan szerényebb elődje nem létezett. Természetesen itt nemcsak mennyiségi változásokról volt szó, de e manifesztum értékű épület számos minőségi változást, forradalmi újítást foglalt magában mind liturgikus, mind építészeti szempontból. Ez volt Magyarországon az első igazán nagyméretű zsidó templom. Mi is rejlik e terminus mögött? Noha főképp vallási terminusról van szó - ezzel később részletesen foglalkozunk -, érdekes módon a dolognak Bécsben politikai vonatkozása is volt, ami természetesen nem maradhatott hatás nélkül a magyar fővárosban sem. A történet még az 1820-as évekre nyúlik vissza. Ferenc császár ugyanis felismerte annak hasznát, ha minden alattvalójának megvan a maga vallása, de ugyanakkor viszolygott a héber írástól, mely kisilabizálhatatlan volt a titkosrendőrség számára, és az is gonddal töltötte el, hogy a modern zsidó templomi szertartás megrendítheti katolikus alattvalói hitét és áttérésre is csábíthatja őket. így azután a zsidó vallási életet le kellett valahogy fokozni. Őfelsége hát az ezzel kapcsolatos fogalmakat megcenzúráztatta. így „vallási közösség" (hitközség) helyett bécsi zsidóságot kellett mondani - azaz a koherens, szellemi egységet sejtő csoportra utaló terminus helyett egy politikailag semleges, jelzőt és melléknévből képzett főnevet tartalmazó szószerkezetet. A rabbit „bécsi prédikátor"nak illett hívni, ami szintén lefokozás, hiszen a rabbi tudós, tanító és közösségi vezető is, nem csupán prédikátor. A zsinagóga szó egyenesen betiltatott, és helyette a „zsidó templom" terminus vált kötelezővé. A Judentempel kifejezés persze régebbi keletű. Az első, úgynevezett „reformtemplom" Seesenben (Oberharz) épült (1809-18), ahol Israel Jakobson az istentisztelet rendjébe bevezetett orgonazenét, énekkart és német nyelvű prédikációt, valamint az imákat is németre fordíttatta, a bimát pedig a keleti fal alá rendelte, miáltal a zsidó rítus a keresztényekéhez vált hasonlóvá. A zsidó hagyományban a templom szó viszont lényegileg mást jelent. Templomnak a felvilágosodás koráig egyedül Salamon templomát nevezték, melynek a zsinagóga kétezerötszáz éves története során csak szerény pótléka volt. Sok reformer azonban elvetette a messiás varasát, a hagyományos zsidó hit központi alkotóelemét, és az imákból is „kicenzúrázták" a vonatkozó részeket. Ezzel elutasították az Új Jeruzsálem gondolatát és az ott felállítandó Új Templom eszméjét. Lemondtak a viszszatérésről Izrael földjére, azaz a diaszpórát nem tekintették többé száműzetésnek, és így az ott épült zsinagógák átvették a néhai templom szerepét, azaz zsidó templomokká váltak. Ez a rangbéli felfokozódás azután megfelelő művészeti felértékelődést is jelentett, és egy sor építészeti kérdést vetett föl, melyek megoldását a megreformált vallásból kísérelték meg levezetni a kor tudós rabbijai és építészei. Talán a legérdekesebb ezek közül az építészeti for-