Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - SCHWEITZER GÁBOR Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?

nista egyesületet nem Budapesten, hanem Nagyszebenben. A Gzion Egylet célkitűzései tükrözik Rónai Bázelben elmondott beszédének lényegi elemeit: „A nagyszebeni Czion Egylet alapszabályai: (...) 2. a) a magyar hazafisággal párosult zsidó vallásos érzet ébrentartása, megmélyítése és e végett a héber irodalom és történet művelése; b) a hontalan zsidóknak Palesztinában állam- és nemzetközi jogi biztosítás mellett leendő megtelepítése végett a világ különböző tájékainak jótevőiből alakult czioni szövetség és pénztára útján leendő segélyezése, úgy a hontalanok iránti emberségi és zsidó vallási kötelesség teljesítése, mint Magyarországnak az esetleges ártalmas tömeges bevándorlástól való hathatósabb megóvása..." (Sionista egyesületek. A jövő, 1897. október 29.) Az egyesület célkitűzéseinek megfogalmazásakor nyilván az a megfontolás vezérelte a szövegezőket, hogy a cionizmust támadói előtt „szalonképessé" tegyék. Az igazi magyar patrióta szükségszerűen cionista, mert nem engedi, hogy országát kártékony tömegek lepjék el! Rónai működésétől függetlenül Pozsonyban Bettelheim Samu kezdeményezésére létesült cionista egylet, melyhez utóbb egy időre a helybéli nagyhírű jesiva növendékei is csatlakoztak. Bettelheim visszaemlékezéseiben egyébként úgy látta, hogy a „magyarországi cionizmusnak elég jó startja volt 1897ben... nem kevesebb mint 32 helyi csoport keletkezett." („Karcolatok a..." II. rész. Országos Egyetértés, 1934. január 13.) Noha az alakulás éveiben nem volt kifejezetten cionista sajtó Magyarországon, néhány lap - így a rövid életű A Jövő - rokonszenvezett a lassan kibontakozó cionizmussal. WeiszburgGyula, neológ rabbi, a lap szerkesztője írja: „Ne mondja senki, hogy még ha létrejön is a zsidó állam, minden zsidónak oda kell mennie. Sőt majdnem biztos, hogy példának okáért Magyarország zsidó lakosságának, ha nem kényszerítik őket, 10%-a sem menne ki és ha ez a 10% kimenne, lehetne-e mért a magyar zsidókat joggal hazafiatlansággal vádolni? Akárhányszor eldicsekszünk magyarokkal, kik külföldre mentek és hírnévre tettek szert, miért tesszük, mért nem mondjuk őket hazaárulóknak, ha e hazát mással cserélték fel? A székelyeket sem vádolják hazafiatlasággal, amiért annyian Romániába vándorolnak..." (A czionista törekvések. A jövő, 1897. szeptember 10.) A jövő 1897. október 1-i számában Rónai János írja: „... nem igaz, hogy bárki is Magyarországon «zsido nemzetiséget», pláne « nemzetiségi kérdést» akart volna felállítani - írja. - Hiszen a kongresszus teljes ülésén világosan mondottam, hogy az aktív czionizmusnak (azaz önmagunknak) Magyarországon tere nincsen..." (Lásd a Bosszantó félreértés című cikket) Ugyanitt Singer Bernát, tapolcai rabbi félreérthetetlenül az Egyenlőséget bírálja, hiszen a cionizmust abban a lapban „házasították" össze a hazaárulással: „Ki jogosította fel zsidó testvéreinket, hogy honárulóknak bélyegezzék a czionistákat? Micsoda botorság ily kíméletlenül harcolni a legnemesebb érzések ellen? (...)