Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - SCHWEITZER GÁBOR Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?

Ne kételkedjünk egymás hazaszeretetében és ne csináljunk magunknak külön hazafias kódexeket. A hazaárulás vádját ne dobjuk egymás fejéhez és mielőtt ily hitvány rágalomhoz folyamodunk, vizsgáljuk előbb jól meg, hol üti fel fejét ez a szörnyű bűn." (Ferdítések és ferdeségek. A jövő, 1897. november 5.) Singer két évvel később, 1899-ben egy kis füzetecskében kelt a cionizmus védelmére. Ebben azon nézeteit fejti ki, miszerint a zsidó vallás elvei és tanításai - szemben az ortodoxia állításaival - egyáltalán nem ellentétesek a cionizmussal: „...teljes biztonsággal kijelenthetjük, hogy sem a Talmudban, sem a későbbi iratokban nincs egy árva betű sem, mely az ellen szólna, hogy zsidókkal békés munkálkodás czéljából Palesztinát betelepítsék. A mi régi tanítóink csakis azt tiltották meg, hogy erőszakkal igyekezzenek a zsidók a szent föld meghódítására..."

18 A piros-fehér-zöld cionizmus „apoteózisa" „...Budapest a mi Jerusolájimünk, a Duna a mi Jordánunk..." - utal a századvég liberális zsidóságának hangulatára egy későbbi keltezésű cionista írás. (Gróf Teleky egy nyilatkozata. Zsidó Szemle, 1921. június 17.) Lehet, hogy ez a hitvallás is közrejátszott abban, hogy a magyarországi cionizmusnak csak nagy nehézségek árán sikerült gyökeret eresztenie a székesfővárosban századunk első évtizedében. Miközben a vidék kis- és nagyvárosaiban különösen a nemzetiségi területeken egymás után alakultak a cionista egyletek, addig Budapesten évekig erre nem került sor. „Budapesten... a mozgalom sehogysem akart megalakulni - írja a hazai cionizmus egyik pionírja, Kahán Nison visszaemlékezéseiben. 1901-ben megalakult ugyan... egy cionista egylet, mely azonban kevésszámú tagjainak... lelkes igyekezete dacára sem tudott gyökeret verni." (A magyar cionizmus múltjából. Zsidó Szemle, 1933. december 14.) Rezignáltán írta Herzl 1903-ban a Magyarországon tapasztalt „patriótacionizmus"-ról a mozgalmával rokonszenvező zsidó parlamenti képviselőnek, Mezei Ernőnek: „... a magyar cionizmus elsősorban csak piros-fehér-zöld lehet, és igazán nem vagyok annyira elfogult, hogy ezt rossznéven venném Magyarországon." 18. A czionizmus a hazafiság szempontjából. Bp., 1899.10.