Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - SCHWEITZER GÁBOR Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?

sem véli reménytelennek, s kizártnak tartja, hogy az „európai zsidóságnak csak jelentékeny töredéke valaha kivándoroljon, és így a czionista rajongók álmai egy új zsidó államról már ez okból... sem egyebek múló ábrándnál." (A czionizmus. Magyar Zsidó Szemle, 1897, 291.) Mindezek ellenére elismeri a cionizmus érdemeit, hiszen a zsidók „testi és lelki szenvedésére, anyagi és erkölcsi nyomorára... (a kongresszus - Sch. G.) ráirányította a közfigyelmet és felébresztette a népek szunnyadó lelkiismeretét." (Uo. 289.) További érdeme a mozgalomnak - olvashatjuk -, hogy „hitrokonainkat lethargiájukból felrázta, a vallásos érzést emelte, a majdnem tökéletesen kiveszett összetartás szükségességét előtérbe tolta". A cionizmus zsidó önérzet növelésében elért eredményeit még az ortodoxia is kénytelen volt elismerni. Jóllehet a zsidó állam létesítésével a Magyar Zsidó Szemle névtelenségbe burkolózó cikkírója sem ért egyet, a „hontalanná lett zsidóknak Palesztinában való letelepedésére irányuló törekvéseket" támogatni kell, de államalapítási aspirációk nélkül. (Uo. 292. A cikk írója Kaufmann Dávid.) Az ortodoxok elsősorban vallási természetű okok miatt tartózkodtak a cionizmus támogatásától, a neológok ellenvetései között a politikai és társadalmi megfontolások kaptak elsőbbséget. A helyenként igen éles, egyértelmű és többségi anticionista felfogás mellett az óvatos, bizonyos törekvésekkel rokonszenvező nem cionista, 17. Utóbb ezekre az interjúkra több munkában is hivatkoztak. így Venetianer Lajos klasszikus, A zsidóság története Magyarországon című, 1922-ben megjelent művének 328. oldalán is. Ám, s valószínűleg nem véletlenül, Kohn Sámuel véleményének idézésekor kihagyta a avagy procionista (utóbb pro-Palesztina) nézetek is hangot kaptak. A cionizmussal szembeni vitatkozási stílus is érzékelhető változáson ment keresztül az első időszakban. Noha a lekicsinylő, gúnyos hangvétel még sokáig megmaradt, mind jellemzőbbé válik az észérvekre hivatkozó kritikai hang is. A magyarországi cionizmus csekély számú támogatóinak egyszerre kellett defenzívnek és offenzívnek lenniük: védekezniük a cionizmust ért vádakkal szemben és erőteljesen törekedniök a hazai bázis megteremtésére. A bázeli kongresszuson Herzl személyes meghívása alapján - Rónai János ügyvéd is részt vett. Rövid felszólalásában ismertette a magyar zsidóság helyzetét, majd a cionizmus magyarországi esélyeit latolgatva megjegyezte: „...az aktív sionizmusnak Magyarországon talaja nincsen. Szükség van nálunk általános felvilágosításra két irányban. Az egyik az, hogy az orosz és lengyel zsidók beözönlésének megakadályozását és a hazánk északkeleti részén nagy tömegekben élő zsidóknak eltávolítását csak a sionista mozgalom eszközölheti sikerrel. A másik az, hogy a hazafisággal a sionizmus nem ellenkezik." (Zsidóország. A zsidók általános helyzete. Budapesti Hírlap, 1897. szeptember 7.) Rónai személye hamarosan támadások kereszttüzébe került. Ő viszont cionista röpiratot szerkeszt, s 1897 októberében megalapította az első magyarországi ciotársadalmi cionizmusra vonatkozó megjegyzését. Fél évszázaddal utóbb Livia L. Bitton: Zionism in Hungary - The First Twenty-five Years című tanulmányában a Venetianer-féle „cenzúrázott" változatot vette ót. In: Herzl Year Book. VII. k. New York, 1971.287.