Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - SCHWEITZER GÁBOR Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?

Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak? A politikai cionizmus kezdetei és a magyarországi zsidó közvélemény SCHWEITZER GÁBOR A

magyarországi zsidóság történetének aranykora a XIX-XX. század fordulójára esett. A századvég békés esztendői egyén és közösség számára egyaránt sikertörténetek sorát jelentették. Az izraelita felekezetnek az 1895-ös esztendő - több évtizedig elhúzódó politikai kötélhúzás után - a várva várt recepciót hozta el. A zsidó vallást a törvényhozás felvette az úgynevezett bevett felekezetek közé. E tény - a szabadelvű korszak betetőzésén túl - a közel egy évszázadig elnyúló jogi és politikai emancipáció befejezését is jelentette. A felekezet vezetői és hívei - vallási pártállásra tekintet nélkül - sikerként könyvelhették el a recepciót, még akkor is, ha ennek következetes végrehajtásáért további küzdelmeket kellett vívniok az államhatalommal. A „sikersorozat" következő látványos ál-, lomása a millennium volt. A magyar zsidóság lelkesen, hálatelt szívvel vette ki részét az ünnepség- és rendezvénysorozatból. A budapesti Dohány utcai zsinagóga hálaadó istentiszteletéről tudósító beszámoló hűen tolmácsolja érzéseiket: „A kívül fellobogózott templom előtt már 1/2 11 órakor egész barikádja állott kocsiknak, melyek a hölgyeket és frakkos urakat hozták. Egy-egy díszesebb magánfogaton ragyogóbbnál ragyogóbb díszmagyarba öltözött hitrokonok érkeztek kardosán, kócsagosan, boglárosan, hetykén, panyókára vetett mentékkel, drágaköves vitézkötéssel, arany- vagy ezüstsarkantyúval a nyalka kordován csizmákon. Ilyen zsidó látogatói legelőször most voltak a zsidó templomnak. (...) A legszebb, mondhatni szemkápráztató ilyen díszmagyarban Weiss Berthold, hatvani Deutsch Sándor, megyeri Krausz Lajos je-