Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

PROVOKÁTOROK - BENCSIK ZSUZSA Egy koncepciós per előkészítése

nokkal közölni. Az azonban már kétségtelen tény, hogy helyzetét felismerve, „öszszeesküvő társairól" ezek után már az igazat vallotta. Lelki kényszerre való hivatkozással ő is módosította a katpol.-on január 22-én tett említett vallomását. így mindenekelőtt visszavonta azt az állítását, hogy bárkinek is felfedte volna első látogatásakor kilétét. Raffaynak, Valgóczynak és Véghnek ugyan másodszorra elmondta, de az utóbbi kivételével mindegyikük határozottan elutasította. A Budapesti Népbírósághoz április 10én érkezett a vádirat, amely gyakorlatilag két részből állt. Az első rész a népügyészségen lezajlott fordulatnak megfelelően kizárólag Pünkösti háborús bűntetteivel foglalkozott, és így a többi vádlottat nem is érintette. Az ügyész megfogalmazása szerint Pünkösti „felbujtója és tettese volt 23 emberek törvénytelen kivégzésének". Ez a vád a két zsidó és a három román munkaszolgálatos kivégzésére terjedt ki. A vádirat számunkra érdekesebb második része az eredeti kihallgatási jegyzőkönyveknek megfelelően azzal vádolta mind a hat vádlottat, hogy „hazánkat a fasiszta iga alól felszabadító baráti szovjet hatalom hadseregére vonatkozólag egy más hatalom megbízásából adatokat gyűjtöttek és szolgáltattak, magyar állampolgár létükre nem vitásan olyan magatartást tanúsítottak, amely az orosz és a magyar nép háború utáni békés és nagy reményekre jogosító együttműködését megzavarni alkalmas".

24 A vádirat tehát - bár nyakatekerten, de - változatlan formában fenntartotta az an23. Uo.256. 24. Uo. 262. gólok javára végzett kémkedés vádját. A sajtó, pontosabban azok, akik a sajtót informálták, irányították, ezzel szemben látszólag meglepő módon, a Lipcsey-féle változatot képviselték, kihagyva az ügyből az angolokat. A sajtó nemcsak mindvégig tudósított, de jól elő is készítette a tárgyalást. Ez talán a Népszavában érhető a legjobban tetten: „A hírszerző különítmény hat prominens tagja kerül ekkor a népbíróság elé, hat hírszerző, akik az egész országot átszőtték a hamis hírverés láthatatlan, romboló szálaival." A cikk írójának még a rendőrségen tett vallomások sem voltak elegendők. Állítása szerint az összes, Pünkösti provokatív vallomásában említett egyházi személy (a cikkben mindegyik neve hibásan szerepel) készségesen segített a kémnek, aki a Raffayval megszervezett hírhálózat feje volt. (Hadd bocsássuk már itt előre, azzal a Raffayval, akit végül bűncselekmény hiányában felmentettek.) A tudósító szerint „kiépült hát a hírszerzőhálózat és szálltak a meghamisított hírek nyugat felé, balzsamként gyógyítva a nyilas szíveket, új reményeket keltve fegyverkezésre, a királyság visszaállítására, saját hatalmuk vissza25 szerzésére ösztökélve őket". 1947. május 12-én nyitotta meg Rácz Endre tanácsvezető bíró a Pünkösti László és társai ellen indított bűnügyben a nyilvános tárgyalást. Pünkösti a bíróság előtt a háborús bűncselekményére vonatkozó részleges beismerő vallomását visszavonta, de önmagával került ellentmondásba, amikor beszervezése kapcsán azt állította, 25. Népszava, 1947. április 30.