Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

PROVOKÁTOROK - BENCSIK ZSUZSA Egy koncepciós per előkészítése

totta Szent-Miklósyval a kapcsolatot, s többet barátaival sem volt hajlandó találkozni. A sors iróniájaként Pünkösti letartóztatásával szinte egyi dőben érkezett vissza Jaczkó Pál Grazból, aki - minderről mit sem sejtve - igazolta az összekötő hitelességét. Pünköstinek a Katonapolitikai Osztályon tett tanúvallomása már-már lenyűgöző. Történetében 29 nevet említ, ebből állítása szerint 18-nak szinte az első pillanatban megmondta jövetelének célját, és felfedte megbízóinak kilétét. A 18 főből 11 kisebb-nagyobb húzódozás után el is vállalta a megbízást vagy ajánlott olyan személyt, aki segítségére lehetett munkájában. Tulajdonképpen bárki, akit megemlített, elmarasztalásra számíthatott. Még a terhelő vallomás szintjén sem volt szükség valódi „cselekvőségre". Bejczy püspöki irodaigazgatónál elégséges volt, hogy felismerte Subik Károly kézírását, vagyis kézenfekvő - azaz kész - volt a következtetés: az egri prelátus nem először küldött titkos üzenetet, netán ügynököt Magyarországra. Mindenki, akinek neve a vallomásban felmerült, legalább feljelentés elmulasztásának bűntettében vált azonnal elmarasztalhatóvá. A Magyar Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztály Elhárító Alosztályán 1946. december 17-től 1947. február 10-ig folytak a kihallgatások. Gyanúsítottként szerepelt Pünkösti mellett dr. Bejczy Gyula, Végh Imre, Valgóczy Imre, dr. Lipcsey László, Raffay Elemér, SzentMiklósy István, dr. Héder János, Kulay Sándor, Képes Harjay András. Ezek a vallomások szinte az unalomig ismétlik az alapsémát, Pünkösti mindenütt a bemutatkozás után azonnal közölte, kém, és a kihallgatottakat is mind (kivéve Képes Harjay Andrást és Kulay Sándort) felkérte együttműködésre. Pünkösti szerint el is vállalták, ki nagyobb, ki kisebb vonakodás után. Ezzel szemben a kihallgatottak magukról azt állították, csak annyit mondtak, amennyit az újságokban egyébként is bárki elolvashatott, ami mindenki számára köztudott volt. Egyikük sem tagadta bűnösségét, már csak azért sem, mert nem jelentették fel az angol kémet. Bejczynek még az is megfordult a fejében - hangzik saját vallomásában -, hogy talán agent provocateur-rel van dolga. Más szóval, ha korábban talán nem is, letartóztatása után, kihallgatása során átlátta a valós helyzetet. Kulay esetleges találkozásuk esetén Pünkösti feljelentését tervezte, s erre - szerinte - csak azért nem került sor, mivel maga a látogatás is elmaradt. O ezzel meg is úszta a dolgot, de persze nem ártalmatlansága okán, hanem mert személyét nem akarták beleilleszteni a koncepcióba. Raffay Elemér kihallgatása során pontokba szedve idézte fel a párbeszédet, mely egykori tanítványa és közte folyt. Lipcsey László és Végh Imre kihallgatási jegyzőkönyvét „irodalomtörténeti" név fémjelezte, Berkesi András főhadnagyé. A kihallgatásokkal párhuzamosan számolt be a sajtó első ízben Pünköstiék ügyéről, az „összeesküvők" egyik csoportjának nevezve őket. A sajtóhír érdekessége, hogy nem volt teljes összhangban a vizsgálati anyaggal. írhatnánk ezt a tájékoztatás szokásos felületességének számlájára, valójában azonban a tudósítások mögött