Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

PROVOKÁTOROK - BENCSIK ZSUZSA Egy koncepciós per előkészítése

nek. Nincs más hátra, mint egy provokátorral kompromittálni őket. A kommunista párt, mely az 1945-ös választások óta a hatalom megszerzésén fáradozott, még nem tudta konkrétan, kikre és hogyan akar megsemmisítő csapást mérni, de hogy mely társadalmi csoportokra, azzal már tisztában volt. Jól kirajzolódik, hogy Pünköstinek első látogatása során főképp az egyházi személyek kompromittálása volt a feladata, s mellékesen a volt tiszttársak, iskolatársak szondázása. Ez irányú próbálkozása azonban 1946 késő nyarán nem vezetett komoly eredményre. Második útja során - látszólag hírszerzői feladatától eltérően - Budapestre is jött, még mindig az eredeti célkitűzés alapján. Jövetele okaként Mihálovics Zsigmond, az Actio Gatholica vezetőjének meglátogatását jelölte meg. Ez a találkozás ugyan elmaradt, de ennél sokkal lényegesebb változás történt mind Pünkösti, mind a koalíciós időszak történetében. Budapestre érkezve Pünkösti először egy régi barátját, Lombar Lászlót kereste fel, akinek elmondta küldetését, de az barátságosan visszautasította. A rendelkezésünkre álló dokumentumokból nem derül ki, milyen ötlettől vezérelve, de tény, hogy még aznap meglátogatta Krisztina körúti lakásán dr. Héder Jánost. Ismeretségük 1943-ban keletkezett, amikor, még a Ludovikáról ismert csendőrszázados barátja, Kun László vitte el Héderhez, aki akkor egy kereskedelmi vállalatot vezetett. Pünkösti „gazdasági jellegű" problémáinak megoldását várta tőle. Héder akkoriban Szabadság téri irodájában minden hónapban egyszer rendszeresen találkozott barátaival, s „politizáltak". Ez kivételesen még igaz is lehetett. Tény az, hogy Héderék támadták a Kállay-kormányt kétszínűsége miatt. Különösen azért bírálták - vallotta Pünkösti a HM Katonapolitikai Osztályán -, mert szerintük a kormány túl nagy teret enged a német befolyásnak a magyar elem rovására. Ezekből a beszélgetésekből Pünkösti valamiféle ellenállási mozgalomra következtetett. Héder későbbi vallomása szerint Pünkösti 1944-ben felajánlotta, tájékoztatja őket a magyar és a német csapatok hangulatáról. A jelek szerint Héder túlzottan nem bízhatott benne, hiszen az ellenállás szervezésére vonatkozó kérdésére azt a választ adta, hogy nincs szó semmiféle mozgalomról, csupán vannak néhányan, akik nem értenek egyet a kormány felfogásával, és féltik a magyarság jövőjét. Bár Pünkösti a megbeszéléseken türelmetlenül követelt megbízatást, nem szántak neki semmilyen szerepet. Legfeljebb csak annyit vártak tőle, hogy katonai beosztásában ő is a magyarság érdekeit tartsa szem előtt. Héderrel utoljára 1944-ben beszélt, aki akkor hevesen kikelt a német beavatkozás ellen. Ilyen előzmények után kereste fel 1946 novemberében „régi barátját", dr. Héder Jánost. Történetünk, s feltehetően a Katonapolitikai Osztály konstrukciója is, ezzel a találkozással vett radikális fordulatot. Ezután ugyanis többé már fel sem merült sem az Actio Gatholica, sem bármely további egyházi személy meglátogatásának terve. A rendelkezésünkre álló források alapján feltételezhető, hogy a Katonapolitikai Osztály ekkor megérezte, eredményesebb, ha felhagy ideiglenesen az egyház provokációjának további erőltetésével. A nagyobb „fogás" reményében Pünköstit Héderre, s