Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - RAINER M. JÁNOS Hruscsov Budapesten, 1958 április

jetunió szempontjából meg előnyösebb, ha a helyén marad." A meghívás továbbítása után 1958 már­cius közepén az apparátus hozzálátott a lá­togatás forgatókönyvének kidolgozásához. Nem volt egyszerű feladat: ahogyan utal­tunk rá, hasonló alkalmak korábban nem­igen adódtak. Pártelnökségi tagok hasonló vizitjeire korábban erősen „feladatorien­tált" jelleggel került sor, fél- vagy teljes in­kognitóban. 1956-57-ben öt alkalommal is, különféle fokozatú válsághelyzetek­ben. 4 Ilyen esetekben legfeljebb a titok­és személyes védelem megszervezése jelentett a vendéglátók számára feladatot. Az 1958 áprilisihoz hasonló parádéra Budapesten addig nemigen került sor 1945 óta. A szocialista országok vezetői keveset látogattak egymáshoz, Sztálin sehová sem ment, Rákosi kereste fel többnyire a nyil­vánosság kizárásával. Később a „kollektív vezetés" idején, 1953-55-ben a magyar pártvezetők népes delegációi gyakorta ke­resték fel a szovjet fővárost, de utazásaik nemigen különböztek a válsághelyzetek­ben ideránduló szovjet emisszáriusokétól. Hruscsov viszont 1955-ös belgrádi útja óta szeretett utazni; részben ezeken az utakon, azután Tito 1956 júniusi moszkvai látoga­tásán alakult ki a hasonló események kore­ográfiája, amely azután egy-két évtizedig meghatározó maradt, de egyes maradvá­nyai a rendszerváltásig „éltek". Ennek lényege a többrétegűség, amely utánozhatatlan egyveleggé gyúródik. Egy­felől gazdag protokolláris elemei a nemzet­közi diplomáciai érintkezés normáit köve­40. Micunovic, Veljko: Tito követe voltam. Moszkva 1956-1958. Bp. Interart, 1990. 343. tik (fogadtatás, búcsúztatás, koszorúzás, díszebéd-vacsora, tárgyalások). A protokoll egyes elemei rendszerspecifikusan módo­sulnak, pl. a vendég az illető ország parla­mentje helyett a párt központi bizottságá­nak ülésén vesz részt. Később, mikor a kb-k már éppen olyan ritkán üléseztek, mint a parlamentek, maradt a meghitt csa­ládi kör a fogadó delegációval, esetleg a po­litikai bizottsággal. Más vonások mérték­telenül felerősödnek, így pl. a verbális megnyilatkozások. Beszéd, megírt, de né­ha szabadon elmondott, minden lehetsé­ges alkalommal, a megérkezéstől a búcsúig (repülőgépről búcsútávirat). A látogatás ebben a vonatkozásban ünnepi jellegű, hi­szen normálisan a „szocialista vezető" fele­lősségteljes döntéshozói munkája a nyilvá­nosságtól elzártan, szigorú titoktartás jóté­kony védelme alatt zajlik. Az ünnep során azonban láthatóvá és hallhatóvá válik: vé­geláthatatlan szóáradatával önti nyakon a publikumot, amelynek kevés lehetősége van arra, hogy előle kitérjen. (Az 1958 áp­rilisi Hruscsov-látogatás alighanem az első volt, amelyet a kor színvonalán teljes mé­dia-fegyvertár bevetésével közvetítettek. A sajtót természetes módon uralta az ese­mény, több helyszínről adott a rádió hosszú egyenes adásokban, sőt élő közvetítés fog­lalta el az akkor még csak heti néhány na­pon pár órát sugárzó televízió adásidejének nagy részét is. Készült filmhíradó, színes kisfilm stb.) A látogatás egy másik rétege a Vezető mozgalmi és plebejus jellegét, sőt lényegét hivatott aláhúzni. Legfontosabb eleme a 41. Rainer M. János: A szovjet nagykövetség és az 1956-os forra­dalom. Budapesti Negyed, 1993.1. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents