Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - RAINER M. JÁNOS Hruscsov Budapesten, 1958 április

tűek, hogy leghelyesebb lenne magához Hruscsovhoz fordulni. „Persze, reális megközelítéssel" - tette hozzá a nagykövet. 1956-ban a magyar politikai válság mélysége indította Moszkvát arra, hogy mélyen nyúljon a pénztárcájába. Ha Hruscsov látja, hogy a tábor „gyenge láncszeméből" konszolidált, békés, nyugodt ország lett, élén szilárd, egységes vezetéssel, amely keményen tartja kézben a belpolitikát, de készséggel rendeli alá a birodalmi külpolitikai érdekeknek, talán nagyobb megértést tanúsít a magyar gazdasági igények iránt. Mi sem alkalmasabb mindennek lebonyolítására, mint egy „politikai látogatás", egy látványos demonstráció, egy ünnepi együttlét... Komparatív előnyök, s csapás az ellenségre, künn és benn. Nem csoda, hogy egy ilyen látogatás terve már régóta érlelődött... „Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja..." - a program összeállítása Komolyabban a látogatás terve 1957 novemberében, a moszkvai nemzetközi találkozón merülhetett fel. Kádár a KB előtt tartott bizalmas beszámolójában említette, hogy szovjet részről (személyesen Vorosilov marsall részéről, aki „Moszkvában közismert magyar patrióta"...) felvetődött: „maguk magyarok minket nem hívnak." „Azt gondoljuk - folytatta Kádár -, hogy ideje lenne a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának küldöttségét meghívni Magyarországra, valahogyan oly módon, hogy Vorosilov elvtárs is benne le38. Uo. 288/4/14. A KB ülése, 1 957. november 29. gyen" . Megjelölte az időpontot is: „érintse a felszabadulási ünnepségek időszakát". A Politikai Bizottság 1957. december 28-án határozatot is hozott: „...meg kell hívni a Szovjetunió párt- és kormánydelegációját politikai jellegű látogatásra lehetőleg úgy, hogy az április 4-i ünnepen itt tartózkodjanak. Amennyiben ez az időpont a szovjet elvtársaknak nem felel meg, kérjük, hogy ápr. 4-re a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa delegációja jöjjön Magyarországra Vorosilov et. vezetésével. Apr. 4-re más dele39 gációt nem hívunk meg. Ha a látogatás a kezdeményezéskor érvényes megegyezések szerint valósult volna meg, még két hónap sem telt volna el a Nagy Imre-per lefolytatása, ítéleteinek közzététele és a magas vendég érkezése között. Nagy kár, hogy nem tudjuk e pillanatban a „politikai látogatás"-ról élő elképzeléseket 1957/58 fordulójáról. Ennek híján csak találgatni lehet: elhallgatták volna az ítéleteket, avagy Hruscsov „jelenése" előrehozta volna az első, részleges amnesztiát? Esetleg tényleg csak Vorosilov államfő, az 1957-es politbüró-puccs (addigra) utolsó mohikánja lett volna Budapest vendége? E legvalószínűbb változat a „politikai látogatás" súlyát alighanem igen kedvezőtlenül befolyásolta volna. Az 1958 április elején valójában Jugoszláviába készülő államfőről Hruscsov nem éppen hízelgőén nyilatkozott a moszkvai jugoszláv követnek: „Vorosilov az októberi forradalom és a polgárháború óta egyebet sem tesz, csak látogatóba járkál. ... Miért váltanánk le? A sztarik így se csinál semmit, a Szov39. Uo. 288/5/59. ő. e. A PB ülése, 1957. december 28.