Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - RAINER M. JÁNOS Hruscsov Budapesten, 1958 április

tűek, hogy leghelyesebb lenne magához Hruscsovhoz fordulni. „Persze, reális meg­közelítéssel" - tette hozzá a nagykövet. 1956-ban a magyar politikai válság mély­sége indította Moszkvát arra, hogy mélyen nyúljon a pénztárcájába. Ha Hruscsov látja, hogy a tábor „gyenge láncszeméből" kon­szolidált, békés, nyugodt ország lett, élén szilárd, egységes vezetéssel, amely kemé­nyen tartja kézben a belpolitikát, de kész­séggel rendeli alá a birodalmi külpolitikai érdekeknek, talán nagyobb megértést ta­núsít a magyar gazdasági igények iránt. Mi sem alkalmasabb mindennek lebonyolítá­sára, mint egy „politikai látogatás", egy lát­ványos demonstráció, egy ünnepi együtt­lét... Komparatív előnyök, s csapás az el­lenségre, künn és benn. Nem csoda, hogy egy ilyen látogatás terve már régóta érle­lődött... „Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja..." - a program összeállítása Komolyabban a látogatás terve 1957 no­vemberében, a moszkvai nemzetközi talál­kozón merülhetett fel. Kádár a KB előtt tartott bizalmas beszámolójában említette, hogy szovjet részről (személyesen Vorosi­lov marsall részéről, aki „Moszkvában köz­ismert magyar patrióta"...) felvetődött: „maguk magyarok minket nem hívnak." „Azt gondoljuk - folytatta Kádár -, hogy ideje lenne a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának küldöttségét meghívni Magyarországra, valahogyan oly módon, hogy Vorosilov elvtárs is benne le­38. Uo. 288/4/14. A KB ülése, 1 957. november 29. gyen" . Megjelölte az időpontot is: „érint­se a felszabadulási ünnepségek időszakát". A Politikai Bizottság 1957. december 28-án határozatot is hozott: „...meg kell hívni a Szovjetunió párt- és kormánydelegációját politikai jellegű látogatásra lehetőleg úgy, hogy az április 4-i ünnepen itt tartózkod­janak. Amennyiben ez az időpont a szovjet elvtársaknak nem felel meg, kérjük, hogy ápr. 4-re a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa delegációja jöjjön Magyarországra Vo­rosilov et. vezetésével. Apr. 4-re más dele­39 gációt nem hívunk meg. Ha a látogatás a kezdeményezéskor ér­vényes megegyezések szerint valósult vol­na meg, még két hónap sem telt volna el a Nagy Imre-per lefolytatása, ítéleteinek közzététele és a magas vendég érkezése között. Nagy kár, hogy nem tudjuk e pilla­natban a „politikai látogatás"-ról élő elkép­zeléseket 1957/58 fordulójáról. Ennek hí­ján csak találgatni lehet: elhallgatták volna az ítéleteket, avagy Hruscsov „jelenése" előrehozta volna az első, részleges amnesz­tiát? Esetleg tényleg csak Vorosilov állam­fő, az 1957-es politbüró-puccs (addigra) utolsó mohikánja lett volna Budapest ven­dége? E legvalószínűbb változat a „politi­kai látogatás" súlyát alighanem igen ked­vezőtlenül befolyásolta volna. Az 1958 áp­rilis elején valójában Jugoszláviába készü­lő államfőről Hruscsov nem éppen hízel­gőén nyilatkozott a moszkvai jugoszláv kö­vetnek: „Vorosilov az októberi forradalom és a polgárháború óta egyebet sem tesz, csak látogatóba járkál. ... Miért váltanánk le? A sztarik így se csinál semmit, a Szov­39. Uo. 288/5/59. ő. e. A PB ülése, 1957. december 28.

Next

/
Thumbnails
Contents