Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)
APÁK ÉS HŐSÖK - SZABÓ DÁNIEL A nemzeti áldozatkészség szobra
minden akcióról beszámol, úgy fogalmazhatnánk, hogy az emlékmű inkább betölti a mozgósító, a propaganda-funkciót. A nagyváros, a főváros életében a szoborhoz kapcsolódó akcióknak sokkal kisebb jelentősége van. A budapesti sajtó a leleplezés után beszámol még egy-egy nagyobb adományról, de az idő múlásával még az ilyen beszámolók is eltűnnek, Bécsben is csak arra van lehetőség, hogy a sajtó naponta közölje a szoborra kerülő új szögek számát: ezek perszonifikációjára nincs mód. Nem véletlen, hogy az örökös tartományokban a „Wehrmann im Eisen" felállítását követően rögtön felmerül a helyi, kiegészítő szögezendő tárgyak felállításának ötlete, amelyek azután-(a terv szerint) a bécsi szoborral együtt elhelyezve alkotnák a háború után (vagy legalábbis a vasbaöltöztetés befejezése után) a háború, a hősök és az áldozatkészség közös emlékművét. 83 A vidéki szobrok viszont a helyi közönség kedvenceivé válhatnak. Meghatározott időben a különböző felvonuló csoportok, közigazgatási tisztviselők, egyesületek, iskolák, kórházak, katonai egységek küldöttei megjelenhetnek ott. A térzenét adó katonazenekar eljátszhatja a Himnuszt (esetleg saját dalárda szolgáltatja az ünnepélyes zenét), beszédet lehet mondani, s a megvásárolt szögeket be lehet verni a szoborba. Mindezt többször is a helyi közösség tudomására hozzák: előre jelzik, hogy például szerda délután három órakor a helyi pék iparegyesület vonul az emlékműhöz, szombaton délelőtt tízkor pedig a székes káptalan tagjai. Ez erősítheti a háború 83. Lásd Neue Free Presse. 1915. március 13. reggel. 9. 84. Lásd a beszédet röplap formájában az Országos Széchényi fontosságának érzését, azt a tudatot, hogy a helyi közönség (amelynek minden újságolvasó tagja) mindent megtesz a szent cél, a háború győzelmes befejezése érdekében, tehát az ilyen ünnepélyes alkalmakkor a közönség minden tagját büszkeség töltheti el (s nemcsak saját szögbeverésekor). Nyilvánvalóan ez erősíti a lokálpatriotizmust, ami a szoborral kapcsolatosan enélkül is virágzik. A pozsonyi sajtó számtalanszor ismétli, hogy az ő vashonvédjük az első a Magyar Korona országaiban. Másutt is többször felsoroltatik, hogy az emlékmű helyi kezdeményezésre, helyi erőfeszítésekkel (helyi pénzen, helyi adományokból, helyi művészek és iparosok keze munkája által) jött létre. Valamiféle csoportkohéziót is erősít a közös szögelés. Erre kiváló példa az 1893ban alakult Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíjegyesületének, természetesen a helyi csoportnak, megjelenése több szobornál. Havranek Antal, a székesfehérvári csoport elnöke - 1915 december 8-án a szögezők szónoka - beszédében egyértelműen tükröződik a „mi is" gondolat. Az, hogy őket sem lehet kitagadni a nemzetből, a munkások minden vád ellenére igaz hazafiak. „Nem lesz köztünk gyáva! Nem, azért, mert magyarok vagyunk, de azért sem, mert úgy tudjuk, úgy érezzük, hogy kiömlő vérünk minden cseppje egy nagy vetés csírájává lesz, mely megértésével szeretett hazánknak dicsőséget, nemzetünknek bő aratást biztosít." 84 A szögelési aktusokat azután össze lehet kapcsolni másfajta népünnepélyekkel. Könyvtár aprónyomtatvány-tárában.
